Gyallay Pap Péter temetői beszéde Budapesten 2023.06.14.

Tisztelt Tiszteletes úr!

Kedves Családtagok és Vendégek!

A koronavírus-járvány miatti három éves késés után gyűlünk itt most össze, hogy megemlékezzünk nagyapám, Gyallay Domokos halálának 50. évfordulójáról. Ezzel egy új, székely kopjafával díszített sírhelyet avatunk fel, amelynek megvalósítását észak-amerikai, erdélyi és budapesti családtagok támogattak és szerveztek. meg.

Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek az Egyesült Államokból Domokos Roland fiammal, Gretchen menyemmel és 16 hónapos kislányukkal, Liv-vel, az első unokámmal. Liv-vel együtt a Gyallayak három generációja van jelen, Pap Rolanddal, fiával Attilával. Kisebbik fiam, Ros az Egyesült Államokból, Hilkka és Ilona nővérem szintén az USA-ból, egyetlen unokatestvérem, Christa pedig Kanadából nem tudott eljönni, de mindannyian kérték, hogy jelezzem, lélekben velünk vannak ebben a pillanatban. Ros unokatestvérei, Laura, Catherine, Eric és Tissy szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap létrejöhessen. Akinek még hiányát megérezzük, azonban elfogadjuk az Sonja lányom, aki Németországban él.

Köszönjük a bencédi, erdélyi ősfalunkból származó Pap Attilának és a budapesti Pap Zsófiának a sírhelyfelújítás megszervezésében nyújtott segítségét. Attila és Zsófi távoli unokaöcsém és unokahúgom, Gyallay Domokos öccsének, Mózesnek a dédunokái. Hálásak vagyunk a jelenlétükért. Szeretettel üdvözöljük Balázs Antalt, „Antit”, akinek a Léta lelkész úr által megáldott csere kopjafa faragását és adományozását köszönhetjük. Nagymamája Gyallay Domokos nővére, Anna.

Fiaimmal, Rolanddal és Rossal együtt 2014 júniusában emlékezetes látogatást tettünk Antinál a kopjafa műhelyében, Sepsiszentgyörgyön. Megfogott és meghatott minket, a családunk története iránti elkötelezettsége. A Colorado-i hegységben található menedékházam nappalijának falára van akasztva az Anti által nekem akkor ajándékozott székely zászló képe, amely alá latinul azt írta kézzel, hogy „TERRA SICOLORUM”. Az erdélyi utunk során fő úti célunk Bencéd volt, ahol meglátogattuk Attilát és családját. Teáztunk és jót ettünk egy házban, amelyet a szülei építettek azon a helyen, ahol nagyapám született 1880-ban. Találkoztunk Ildikó unitárius lelkésszel, aki pálinkával fogadott minket, és volt szerencsénk részt venni egy vasárnapi Istentiszteleten a díszesen egyszerű, de gyönyörű unitárius templomban az út túloldalán.

Végül, de nem utolsósorban köszönetünket fejezzük ki Orbán Szilveszter kőfaragó mesternek, aki a sírhely felújítását elvégezte. Jelenléte megtisztel bennünket. A régi kopjafát magánál tartotta, ami sajnos az idő múlásával elhasználódott. A család a bencédi unitárius templomnak ajánlja fel a megfakult kopjafát, melyhez egy fába faragott feliratot is adunk.

Ma mindannyian azzal az ősi kötelességtudatunkkal gyűlünk össze itt, hogy lerójuk tiszteletünket Nagyapó és felesége, Gyallay Domokosné, a mi Ilus nénink előtt, aki több mint hatvan évig odaadó felesége volt Nagyapámnak, és aki férjével együtt ebben a sírban nyugszik. E történelmi alkalomból megemlékezünk fiaikról, Zsigmond édesapámról és Domokosról, Dodó bácsiról is, akik külföldön éltek és haltak meg szeretett hazájuk szabadságáért harcolva. Mindketten büszkék voltak szüleikre és gyermekeikre.

A nagypapával csak egyszer találkoztam, 1963 nyarán, amikor Ilus nénivel együtt ki tudtak utazni Magyarországról, hogy az USA-ba látogassanak. Nyolcvanhárom évesen az életnél nagyobbnak, impozáns, mindentudó jellemnek tűnt számomra. A New Jersey állambeli Englewood-i otthonunk harmadik emeleti szobájában külön „tanácskozásokat”, beszélgetéseket rendezett három unokájával. Amikor rám került a sor, a kérdésein keresztül emlékszem, hogy két tanácsot hagyott nekem. Az egyik az volt, hogy az életben mindig figyelmesnek kell lennünk. Azt mondta, hogy „beobachten, beobachten, beobachten” (németül beszéltünk), vagyis „figyelni, figyelni, figyelni”, ami kétségtelenül olyan tulajdonság volt, amely megmagyarázza, miért volt jó író. A második egy meghagyás volt, amelyet teljes komolysággal mondott, jobb mutatóujjával az ég felé mutatva: „Ha valaki rágalmazza a családnevünket, hívjuk ki párbajra!” A „fechten” vagyis a vívás szót használta, így talán egy ártalmatlan vívómérkőzésre gondolt (apám egyszer azt mondta nekem, hogy nagyapám fiatal korában tanult meg vívni). De képzelhetitek, milyen benyomást keltett ez egy tizenhét éves amerikanizált tinédzserben. Sok évtizeddel később tudtam meg, hogy az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején, élete utolsó évtizedében a pre-modern székely hagyományokról kutatott és publikált cikkeket. Főbb témái a Fehér Ló mítosza, a kopjafa totemikus eredete és a harcos-hős őrző hagyománya.

Végezetül szeretném megköszönni a néhai Ferencz József püspök úrnak, hogy a hetvenes években Nagyapó és Nagyanya temetését és internálását megszervezte, az unitárius gyülekezetnek pedig – amint azt Zsófi nemrégiben említette nekem –, hogy támogatta a Nagyapa minden évben, a sírhelyén a megemlékező összejöveteleket. Ezúton felkérlek Titeket, talán Antival kezdve, hogy mondjatok néhány szót, mielőtt Léta tiszteletes úr záró imát mond erre, és ezen a történelmi családi összejövetelen.

Budapest, Újköztemető, Gyallay Pap Domokos sírja mellett

2023. június 14.

Gyallay Pap Péter