UU. Service at Béla Bartók Unitarian Church  on October first 2006. Sunday 10 AM,
with the participation of eight members from First Unitarians of Toronto,
in their partner church visit to Budapest


Content - Tartalom:

Order of Service                                 -     Istentiszteleti rend

Testimony by Marry Ellen Warren       -     Mary Ellen Warren önvallomása

Homily by Ellen Campbell                    -     Ellen Campbell  beszéde

Pictures                                               -     Fényképek


 

 

ORDER OF SERVICE – Istentiszteleti rend

 

Prelude  

Gyülekező

Introduction by Sandor Leta 

Bevezető gondolatok: Léta Sándor

Chalice Lighting:   We need to bring a chalice in case there isn’t one.

Mécses gyújtás

            We light this chalice as a symbol of the light that shines in the human heart.

Meggyújtjuk e mécsest, mint a világosság jelképét, mely az emberi szívekben ragyog.

 

                         Mary Ellen Warren: French – a fenti szöveget francia nyelven tolmácsolja,

                        Michiomi Kabayama: Japanese,  -  japánul,

John Warren: Maori,  - maori nyelven

Dr. Kiss Balázs: Member of Bela Bartok, German –német nyelven,

Mo MacMahon: Spanish,  - spanyolul,

Sepsi Kovács Éva: Member of Bela Bartok, Hungarian,  - magyarul, és

Doug Campbell:, English. – angolul.

 

Ellen Campbell:  Welcome and introduction of participants.  (To be translated during service)

 Ellen Campbell köszöntője:

 

Ellen Campbell:  We are very pleased to be worshipping with you this morning.  We have arranged the service very much like a service in Toronto.  I would like to introduce the participants from Toronto:           

                        Mary Ellen and John Warren

                        Michiomi Kabayama and Kathleen Willing

                        Stan Yack and Mo McMahon

                        Doug Campbell and myself, Ellen Campbell.

 

Sandor:  Nagyon örvendünk, hogy ez istentiszteleti alkalommal együtt  lehetünk. A szertartás nagyon hasonlít ahhoz, amit Torontóban tartunk. Most pedig bemutatom a torontói gyülekezetünk résztvevő tagjait:

 

Call to Worship:    (Needs translation, to be printed in order of service)

Istentiszteletre való felhívás – John Warren:

John Warren:

                        Come into this place of peace and let its silence heal your spirit;

                        Come into this place of memory and let its history warm your soul;

                        Come into this place of prophecy and power and let its vision change your heart.       

Sandor:                                                                                                        

Jertek e béke helyére, és a csend legyen lelkünk gyógyírja;

Jertek ezen emlékezés helyére, és a történelem melegítse fel lelketeket;

Jertek a prófétálás helyére, hogy erősítse és látomással töltse meg szíveteket.  (Schultz)

 

Affirmation: Doug Campbell to lead English, Sandor Leta to lead Hungarian.  (Needs translation, to be printed in order of service)

Megerősítő nyilatkozat – Doug Campbell angolul,  Léta Sándor magyarul vezeti:

 

Doug:  From our many and varied paths, we arrive here to create a community of love, commitment and hope.  Please join me in speaking our unison affirmation which gives voice to our aspirations.

 

Congregation: (To be said in unison, first in English, then in Hungarian)

Love is our doctrine 

The quest for truth is our sacrament          

And service is our prayer

To dwell together in peace  

To seek knowledge in freedom     

To serve life

To the end that all souls shall live in harmony with the divine,

Thus do we covenant with each other and with all.

 

Sandor:  A levezető:  Különböző és változatos helyekről érkeztünk hozzátok ahhoz, hogy a szeretet, a remény és elhatározás közösségét építsük. Jertek és mondjuk együtt hitvallásunkat, amely kifejezi kívánságainkat:

 

A gyülekezet mondja:

Hitvallásunk a szeretet.

Az igazság utáni keresés a szentségünk.

És a szolgálat az imádságunk.

Legyünk egyek a békében.

A tudást keressük a szabadságban,

Hogy szolgáljuk az életet.

Minden lélek, mindörökké harmóniában élhessen az istenivel,

Ilyen egyezséget kössünk egymással és mindenkivel.

 

Hymn:  God Who Fills the Universe 37, Vigyázz értem Úristen 193  (Photocopy hymn for TO people)

Ének: Vigyázz értem Úristen 193

 

Testimony:  Mary Ellen Warren   (To be translated during service)

Önvallomás: Marry Ellen Warren

 

Presentation of hanging:  Mary Ellen  (To be translated during service)

A drapéria bemutatása:

 

Meditation:  Stan Yack  (This has been translated, and should be printed in the order of service)

 Stan Yack áhítata, melyet  csendes ima követ:

Stan:  Stan will be introducing and chanting the Hebrew prayer “Avenu Malkainu”, followed by silence.

 

The Jewish Roots of Unitarianism

Sandor:  Az Unitarizmus Zsidó gyökerei

 

Stan:  We can trace the monotheistic roots of our common faith to Old Testament Judaism, back through the first of the Ten Commandments to the Jewish patriarch Abraham.

 

Sandor: Közös hitünk monoteisztikus gyökereit visszavezethetjük egészen az ószövetségi judaizmushoz, Ábrahámon keresztü, a Tízparancsolatig.

 

Stan: The Hebrew prayer known as "the Sh'ma" asserts the central tenet of Judaism.

Sandor:  A SÖMA nevü zsidó imádság a Judaizmus központi hittétele.

 

Stan:  Its opening words are taken from Deuteronomy 6:4.

In Hebrew, those words are "Sh'ma Yisrael Adonai Elohaynu Adonai Echad".

In English: "Hear O Israel: the Lord our God, the Lord is One".

 

Sandor:  A bevezető, Mózes első könyve 6,4 versével kezdődik.

Héber nyelven a szöveg így hangzik: SÖMA IZRAEL ÖDONÁJ ELOHIM ÖDONÁJ EKHAD.

Angol nyelven: "Hear O Israel: the Lord our God, the Lord is One"

És magyar nyelven:  Halld Izráel, az Úr a mi Istenünk, EGY ÚR!

 

Stan:  The words of the Sh'ma are noted in the gospel of Mark, and its last three words became the founding belief of Unitarianism, that God is one.

 

Sandor:  A SÖMA szövege megtalálható a Márk evangéliumában is, és utolsó három szava az unitarizmus alaphittétele: Egy az Isten!

 

Stan:  Another Hebrew prayer, Avenu Malkeinu, is recited during the ten days of repentance between Rosh Hashanna, the Jewish new year, and Yom Kippur, the "day of atonement".

This year Yom Kippur will be celebrated tomorrow, October 2nd.

Sandor:  Avenu Malkeinu, egy másik héber imádság, melyet ismételnek és imádkoznak a zsidók Rosh Hoshanna, a zsidó újév és Yom Kippur, “ a vezeklés, megbékélés napja” között.

Ebben az évben Yom Kippur ünnepe holnap, október 2-án lesz.

 

Stan:  "Avenu Malkeinu" asks "Our Father, our King" to treat us with charity and kindness,

even "though we have no worthy deeds" to justify redemption:

 

Sandor:  “Avenu Malkeinu” arra kéri Istent, hogy jósággal és kedvességgel ajándékozzon meg minket, még akkor is, ha nem tettünk semmilyen érdemleges cselekedetet annak érdekében ahhoz, hogy megváltását, jóindulatát kiérdemeljük.

 

(I think this is sung, therefore not translated?)

            Avinu Malkeinu

                        (Our Father, Our King) - Mi Atyánk, mi Királyunk

            Chaneinu V'aneinu

                        (be gracious with us and answer us) – légy kegyelmes hozzánk és szólj hozzánk

            ki ein banu ma'asim

                        (though we have no worthy deeds;) – habár nincsenek érdembeli cselekedeteink

            Assei imanu ts'dakah vachesed,

                        (treat us with charity and kindness,) – ajándékozz meg jósággal és kedvességgel

            Vehoshiaynu

                        (and save/redeem us.) és szabadíts meg minket.

 

Let us keep silence together. – Csendben imádkozzunk!

 

Closing of period of silence:  Mo MacMahon (Needs translation, to be printed in order of service)

A csendes imát követő szöveg: Mo MacMahon:

Mo MacMahon:

            May the Love which overcomes all differences,

            which heals all wounds,

            which puts to flight all fears,

            which reconciles all who are separated,

            be in us and among us

            now and always.


 

Sandor: 

Az a szeretet, amely minden nehézséget legyőz,

Mely minden sebet begyógyít,

Mely minden félelmet elűz,

Mely a haragosokat is kibékíti,

Legyen bennünk, velünk és közöttünk

Most és mindörökké.

 

Reading:  GOD IS ONE   Kathlene Willing  (Needs translation, to be printed in order of service)

Olvasás: Egy az Isten - Kathlene Willing: (összeállítás Dávid Ferenc mondásaiból):

 

Kathlene:  In this world there have always been many opinions about faith and salvation.

Sandor:  A világban, az emberek között nagyon sokféle vélemény van a hit és a megváltás tekintetében.

Kathlene:  You need not think alike to love alike.

Sandor:  " nem kell egyformán higgyetek, csak egyformán szeressetek"

Kathlene:  There must be knowledge in faith also.

Sandor:  Hit és tudomány elválaszthatatlan egymástól.

Kathlene:  Sanctified reason is the lantern of faith.

Sandor:  A megszentelt értelem a hit lámpása.

Kathlene:  Religious reform can never be all at once, but gradually, step by step.

Sandor:  A vallásos megújúlás soha nem következik be egyszerre, hanem fokozatosan, lépésről, lépésre.

Kathlene:  If they offer something better, I will gladly learn.

Sandor:  Ha valami jobbat ajánlanak, azt örömmel elfogadom.

Kathlene:  The most important spiritual function is conscience, the source of all spiritual joy and happiness.

Sandor:  A legfontosabb lelki adottság, az a lelkiismeret, minden lelki öröm és boldogság forrása.

Kathlene:  Conscience will not be quieted by anything less than truth and justice.

Sandor:  A lelkiismeretet semmi más nem tudja lecsendesíteni úgy, mint az igazság és az igazságosság.

Kathlene:  We must accept God’s truth in this lifetime.  Salvation must be accomplished here on earth.

Sandor:  El kell fogadnunk Isten igazságosságát még ebben a földi létben. A megváltásnak itt kell megtörténnie a földön.

Kathlene:  God is indivisible. 

Sandor:  Isten oszthatatlan.

 

Together:  Egy Az Isten.  God is One.

 

Hymn:  Find a Stillness 352, Megpihenni, megnyugodni  ((Photocopy hymn for TO people)

Ének: Megpihenni, megnyugodni (16-os sz. énekünk)

 

Homily:  The Unitarian Story (tentative title)  Ellen Campbell  (To be translated during service)

Elmélkedés: Egy unitárius történet, Ellen Campbell:

 

Hymn:  Spirit of Life.  We will have this photocopied in both English and Hungarian.

Ének: Isten lelke

 

Closing words: John Warren (Needs translation, to be printed in order of service)

Bezáró szavak, John Warren:

John Warren:

            We are surrounded by mystery

                        but not darkness:

            Uncertainty, but not defeat.

We are surrounded by love

            For which we may reach out

                        in any time of need

            And give again to those who need us.

 

Sandor: 

Titokzatosság vesz körül minket, de nem sötétség:

Bizonytalanság, de nem a veszteség érzése.

Szeretet vesz körül minket

Melyet bármikor magunkhoz ölelhetünk

            Valahányszor szükségünk van rá,

És adjuk tovább azoknak, akiknek szükségük van ránk!

 

 

Close of service:  Sandor Leta.  (To let congregation know that the service is over and invite them to the concert.

Istentiszteletünk bezárása: Léta Sándor lelkész (Áldás).

 

Closing song - No. 214. 

Záró ének: 214.sz. Unitárius Himnusz

 

 


Content - Tartalom:

Order of Service                                 -     Istentiszteleti rend

Testimony by Marry Ellen Warren       -     Mary Ellen Warren önvallomása

Homily by Ellen Campbell                    -     Ellen Campbell  beszéde

Pictures                                               -     Fényképek


 

 

 

Testimony to members and friends of Bartok Bela Congregation, Budapest

October 1, 2006

by

Mary Ellen Warren

Toronto Canada

 

Mary Ellen Warren tanuvallomása

 

 

My name is Mary Ellen Warren and I am pleased to be with you today, and to share my thoughts with you on what brought me here.

 

Mary Ellen Warren vagyok, és nagyon örvendek, hogy itt lehetek közöttetek. Szeretném azon gondolataimat megosztani veletek amelyek arra késztettek, hogy ide jöjjek.

 

 

My early years were spent in small Canadian town. My parents and their parents before them were practicing Roman Catholics.  As a young person, I was given the idea that people of the town were divided into two groups – “us” the Catholics who were saved and “them” Protestants and Jews who were not saved.  But what I experienced in day-to-day life taught me something else.  My Father treated all his business customers the same, regardless of their religion.  My mother didn’t seem concerned that her bridge partner was non-Catholic.   My protestant playmates seemed no different to me than Catholic playmates.  Even as a youngster, I concluded that I needed a different religion one that fit with my desire to be in a “right relationship” with a person regardless of their faith.

 

Gyermekkoromat egy kis kanadai városban töltöttem. Szüleim és nagyszüleim katolikus vallásúak voltak. Fiatal koromban azt tapasztaltam, hogy városunkban két csoportra osztották a lakosságot – voltunk “mi” katolikusok, akik üdvözülünk  és voltak “ők” a protestánsok és a zsidók , akik elkárhoznak.  De a mindennapi élet tapasztalatai másra tanítottak meg. Édesapám is a vallásukhoz való hovatartozás alapján különböztette meg üzlettársait. Ellenben édesanyám nem aggódott, hogy bridzs partnere nem katolikus. Számomra a protestáns játszótársak semmiben sem különböztek a katolikusoktól.  Még fiatalon azt éreztem, hogy számomra szükség van egy olyan vallásos meggyőződésre és közösségre, amely reám illik és a vallási hovatartozástól függetlenül biztosítja a megfelelő emberi kapcsolatokat.

 

It was my husband who encouraged me to consider finding a religion that both of us could feel comfortable in.  When we came to First Unitarian in Toronto in 1991, I found that I was free to think for myself.  I gained perspective on my early religious background through courses offered at First. I trolled the shelves of the library, for a range of theologies. I attended courses on the Muslim faith, joined in a Passover Seder dinner and participated in the in the Humanist Group.   I had found at First a place of religious tolerance, just what I had been looking for. 

 

A férjem bíztatott: találjunk egy olyan vallást, amelynek közösségében mind a ketten kényelmesen érezzük magunkat. Így jöttünk 1991-ben a torontói unitárius gyülekezetbe, ahol azt éreztük, hogy szabadon gondolkodhatunk. Új közösségünkben hallgatott Istentiszteletek során szélesebb kilátás tárult elém, előbbi vallásomhoz képest. Végigolvastam a könyvtárban található változatos teológusok munkáit. Részt vettem Muslim előadásokon, részt vettem a pászka vacsorán, és ott voltam a Humanista csoportban is. Az unitáriusokban  egy olyan toleráns vallási közösséget találtam, amelyet éppen kerestem.

 

At First, I encountered the Partner Church Group, a group of seven self-selected members and Hungarian-speaking friends. We set ourselves the goal of furthering communication with our Partner Church Bartok Bela, Budapest. While our Group found there were religious differences between the Unitarian churches in North America and in Hungary/Romania, what they shared was a tolerance of other religions. 

 

Itt találkoztam a testvérgyülekezeti csoporttal. Egy hét tagból álló önkéntes közösséggel, akik a testvérgyülekezeti mozgalommal foglalkoztak, közöttük magyar nyelven beszélő is volt.   Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy tartós kapcsolatot létesítsünk a Budapesti Bartók Béla egyházközséggel. Észrevettük azt is, hogy különbség van az Észak-amerikai és a magyar unitárius vallás között, de ami közös bennük, az a vallási türelem és egymás elfogadása.

 

In August 2003, after staying for a few days here at Batok Bela and attending a service, I traveled to Torda Transylvania.  I stood in the very same church that was the location of the “founding’ of the Unitarian religion in 1568 by Francis David.  As I understand that “founding” event, Ministers of the four established religions were to be allowed to preach their beliefs without fear of reprisals - a form of religious toleration.   That message has reached out to me and brought me here today on my religious journey.

 

2003. augusztusában, miután néhány napot itt a Bartók Béla egyházközségben töltöttem és részt vettem az istentiszteleten, Tordára utaztam. Ott voltam abban a templomban, amely az unitárius vallás megalakulásának a helye volt 1568-ban, Dávid Ferenc irányításával.  Felfogásom szerint a vallási türelem törvényének kimondása alapján a négy bevett vallás lelkészeinek a törvény megengedte, hogy saját hitük alapján prédikáljanak a megtorlás félelme nélkül -  számomra ez a vallási tolerancia egyik formája. Ez az üzenet érintette meg lelkemet és hozott ide ma az én vallási zarándokutamon.

 

Thank you for keeping safe, the idea of religious tolerance.

 

Köszönöm, hogy hűségesen őrzik a vallási türelem, tolerancia eszméjét.

 

 


Content - Tartalom:

Order of Service                                 -     Istentiszteleti rend

Testimony by Marry Ellen Warren       -     Mary Ellen Warren önvallomása

Homily by Ellen Campbell                    -     Ellen Campbell  beszéde

Pictures                                               -     Fényképek


 

 

 

 

Homily by Ellen Campbell  - Ellen Campbell beszéde:

 

 In Yann Martel’s novel The Life of Pi, the main character, an Indian boy, is fascinated by the stories that different religions tell—about creation, about the gods, and about life itself.  Pi has been brought up as a Hindu, a religion with scores of lively and interesting stories.   Pi wonders about Christianity, a religion with “only one story.”  “Surely this religion had more than one story in its bag—religions abound with stories.”  It is a story that he finds quite strange.  “The first thing that drew me in was disbelief.  What?  Humanity sins but it’s God’s Son who pays the price.”  He asked for another story, one that he might find more satisfying. “But [the Catholic priest] made me understand that the stories that came before it—and there were many—were simply prologue to the Christians.  Their religion had one Story, and to it they came back, again and again, over and over.  It was story enough for them.”

 

Yann Martel, Pi élete című regényében, a főszereplőt, egy indián fiút, elbűvölnek azok a  különböző vallási történetek – amelyek a teremtésről, Istenről és magáról az életről szólnak.  Pi, a hindu vallásban nőtt fel, amelyben rengeteg érdekes és vidám történet van. Pi elcsodálkozott a kereszténységen, amelynek csak “egyetlen egy története” van. “Biztos hogy ennek a vallásnak több története is volt – hiszen a vallások bővelkednek a történetekben” - gondolja. Ezt az egy történetet is nagyon furcsának tartja. “Az egyetlen dolog, ami hozzá vonzott, az a benne levő hitetlenség. Az emberiség vétkezik, és az Isten fia bűnhődik.” Egy másik történet után kutatott, amelyet megnyugtatóbbnak talál. “De a katolikus pap megértette velem, hogy ezt megelőzően a sok történet csak a kereszténység előjátékai voltak. Ennek a vallásnak csak egy története van, amelyet szüntelenül ismételnek. És ez a katolikusokat kielégíti.”

 

This raises a question:  do we Unitarians have a story that is uniquely our own?  When Doug and I visited the Unitarians in the Khasi Hills of India, we heard one version of such a story and I thought it might interest you, too. 

 

Ez alapján kérdések merülnek fel bennünk: van-e nekünk unitáriusoknak olyan történetünk, amely kizárólagosan csak a miénk?  Amikor férjemmel, Doug-al meglátogattuk az Indiában működő Kasi Hills-i unitáriusokat, egy ilyen történetet hallottunk, Elmondom, remélem érdekes lesz számotokra is.

 

In the late 19th century, Welsh Presbyterian missionaries went to Northeast India to convert the people to Christianity. One of their converts was the young Hajom Kissor Singh.  He was a fifteen-year-old when he was introduced to the Welsh Presbyterian version of Christianity.  Initially he accepted the story the missionaries told.  But in addition to teaching Khasis about Christianity, the missionaries were the first to transcribe the Khasi language to provide the people with a Bible in their own tongue.  And Hajom, a bright young man, began to read it.  Two things struck him: first, there was no mention in the Bible of the complicated and confusing doctrine of the Trinity.  And second, the God that Jesus worshipped was not the punitive, hellfire – and - damnation god the missionaries described.   The god Jesus talked about seemed more like the concept of God the Khasis already had: a benign spirit, both male and female, pervading the world around them. 

 

A XIX. század vége felé a walesi presbiteriánusok térítő útra keltek észak-kelet Indiába. Egyik fiatal követőjük Hajom Kissor Singh volt. Még csak 15 éves volt, amikor a presbitériánusok megismertették vele a kereszténységet. Kezdetben elfogadta a misszionáriusok által mondott történetet. A misszionáriusok a Khasi nép saját nyelvén tanított a kereszténységről, sőt Khasi nyelvre is lefordították Bibliát.  És Hajom, ez a nagyon fiatal értelmes ember, olvasni kezdte a Bibliát. A túl bonyolult és zavaros szentháromság dogmát nem találta meg benne. Másodszor pedig, a Jézus által imádott Isten nem büntető, bosszúálló Isten volt, amilyennek a misszionáriusok bemutatták.  Jézus által mutatott Isten nagyon hasonlított a Khasik által elképzelt Istenhez: aki jóindulatú lélek, szellem, egy személyben nő és férfi, aki áthatja a körülötte levő világot.

 

For some time, Hajom thought he was the only person to hold this heretical belief.  But when he was in his early twenties, he talked about these ideas to a member of the Brahmo Samaj, a reform Hindu group.  This person referred him to Charles Dall, a Unitarian minister who had been sent to Calcutta as a missionary by the American Unitarian Association. 

 

Rövid ideig, Hajom úgy gondolta, hogy ő az egyetlen személy, aki ragaszkodik ehhez az eretnek hithez. De amikor a huszadik életévéhez közeledett, elbeszélgetett felfogásáról egy reform Hindi csoport, a Brahmo Samaj tagjával. Ez a személy megismertette vele Charles Dall, unitárius lelkészt, akit Calcuttába küldött misszionáriusnak az Amerikai Unitárius Szövetség.

 

Dall put him in touch with another American minister, the Rev. Dr. Jabez T. Sunderland.  This began a forty-eight year relationship between Sunderland and the Khasi Unitarian movement.  At the age of 23, Kissor Singh started a free religious movement in the Khasi Hills.  On September 18, 1887, four people, one woman and three men, met for the first Unitarian service ever conducted in the Khasi Hills.  Singh wrote to Sunderland about this meeting.  They had adopted a statement of beliefs: “We believe in the unity of God; in the fatherhood and motherhood of God; in the Brotherhood of Man; in Love, Union, Worship and Faith; and in Immortality.”

 

Dall lelkész kapcsolatba hozta őt Dr. Jabez T. Sunderland amerikai kollegájával. Ezzel elkezdődött egy 48 éves kapcsolat Sunderland és a Khasi unitárius mozgalom között. 23 éves korában Kissor Singh elindította Khasi Hills-en szabadelvű vallásos mozgalmát. 1887 szeptember 18.-án, négy személy, egy nő és három férfi először tartottak unitárius Istentiszteletet Khasi Hills-en. Singh, ezt a találkozót megírta Sunderland-nak. Elfogadták hitvallásukat, és megalkották az első nyilatkozatukat: “Hiszünk Isten egységében, Isten atyaságában és anyaságában, az ember testvériségében; a szeretetben, az egységben, a szolgálatban és hitben, a halhatatlanságban.”

 

That story sounds a lot like what has happened in Indonesia just recently.  A group of people converted to Christianity by the Seventh Day Adventists had the same experience as Hajom Kissor Singh.  Reading the Bible for themselves gave them a very different message from the one the missionaries had given them.  When they raised questions about this in their church, they were excommunicated.  They had some contact with other Christian groups and with Muslims but the religious perspective they had developed didn’t fit anywhere.  It was at a meeting with a representative of the International Association for Religious Freedom that one of them heard about Unitarians.  “That must be what we are!” Ellen Kristi, a young human rights lawyer said.  Their group, Jemaat Allah Global Indonesia,  is now part of the world-wide Unitarian family.

 

Ez a történet nagyon hasonlít ahhoz, ami nemrég Indonéziában történt. A hetednapi adventisták által kereszténnyé térített csoportnak is Hajom Kissor Singhhez hasonló tapasztalatban volt része. A Biblia olvasása során teljesen ellentétes véleményre jutottak, mint amit a misszionáriusok el akartak hitetni velük. Amikor az ellentmondásokra felvonták a figyelmet, a misszionáriusok kiközösítették őket. Volt ugyan kapcsolatuk más keresztény és muszlim csoportokkal, de felfogásuk már nem illett bele egyikbe sem. A vallásszabadság nemzetközi szervezetének egyik gyűlésén ismerkedtek meg az unitárius vallással. Ellen Kristi, egy fiatal emberjogi ügyvéd azt mondta: “Hát mi is ilyenek vagyunk!” És azóta ez az indonéz csoport, a Jemaat Allah Global, Indonézia a világszerte lévő unitáriusok nagy családjába tartozik.

 

These stories are not very different from the story of Francis David, whose own questioning of Roman Catholic doctrine in the 16th century led him first to Lutheranism, then Calvinism, and finally to declare himself a Unitarian.  David was to become the spokesperson for this most radical position in the lively debates that occupied the Transylvanians, and indeed, all of Europe, in this period of great religious ferment.  Even when faced with prison, he was unable to stop his questioning and preaching—about the nature of God,  about the divinity of Christ, about prayer. 

 

Az elmondott történetek nem állnak messze Dávid Ferenc történetétől, aki szintén megkérdőjelezte a XVI. században a katolikus dogmákat, és a lutheránus, kálvini tanokon keresztül eljutott az unitárius felfogásig.  Dávid Ferenc lett ennek a radikális felfogásnak a szóvivője azokon az élénk vitatkozásokon, amelyek foglalkoztatták Erdélyt és az egész Európát, abban a nagy vallási forrongásoknak az időszakában. Börtönbe zárása után is tovább elmélkedett Jézus tanításairól, Isten természetéről és az imádkozásról. 

 

Of course, Unitarianism as practised in the Khasi Hills of India or in Indonesia seems very different from that practised in Hungary or Canada.  In 1995, Unitarians from around the world came together to establish the International Council of Unitarians and Universalists.  As we got to know each other, we were impressed by how contextual faith is. Our cultures are woven into the way we organise ourselves, the way we express our faith, the way we understand the world and relate to the society around us.   If we had only looked at our differences, it could have been easy to say we had nothing in common.  And yet, it was clear that we did share some very basic values and approaches to religion which are reflected in the stories we tell about our beginnings. 

 

Természetesen, nagy a különbség az indiai Khasi Hillsi, vagy az Indonéziai unitárius gyakorlat és a Magyarországon vagy Kanadában gyakorolt között.  1995-ben, a világ minden részéről összegyűltünk ahhoz, hogy létrehozzuk az Unitárius Univerzalisták nemzetközi szervezetét. Miután jobban megismertük egymást, nagy hatással volt ránk az a tény, hogy mennyire összefüggő a hitünk. Kultúránk nagyon összefonódik: ahogyan megszervezzük az életünket, ugyanúgy amint kifejezzük hitünket, valamint ahogyan megértjük a világot és megfelelő kapcsolatokat alakítunk ki a körülöttünk levőkkel. Ha csak a különbségeket szemléljük, akkor könnyen állíthatjuk, hogy semmi közünk sincs egymáshoz. Ám, nagyon világos, hogy alapvető értékeink azonosak, és vallásunk megalakulásáról, létrejöttéről hasonló történetekkel rendelkezünk.

 

First, we are people who value freedom of belief.  Our stories begin with people asking questions about what has been taught as truth—deciding for themselves what they believe.  Our religious communities all started with heresies—challenges to authority and to accepted doctrine.  Freedom of conscience was enshrined in the Act of Religious Tolerance and Freedom of Conscience at Torda in 1568:  “ . . in every place the preachers shall preach and explain the Gospel each according to his understanding of it, and if the congregation like it, well, if not, no one shall compel them for their souls would not be satisfied, but they shall be permitted to keep a preacher whose teaching they approve.”

 

Elsősorban: mindannyian értékeljük a vallásszabadságot. Történeteink mindig azzal kezdődnek, hogy az emberek megkérdőjelezik a nekik igazként mondott tanítást – majd saját maguk döntik el, miben hisznek. Vallási közösségeink az eretnekség vádjával kezdődtek – a hatalom, a tekintély és a dogmák megkérdőjelezésével. A lelkiismereti szabadságot már 1568-ban a tordai országgyűlés kimondotta: “A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot, kiki az ö értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ö lelke azon meg nem nyugodván, de tarthasson olyan  prédikátort, akinek tanítása őneki tetszik.

 

Second, we are people who value the life of the mind.  Again, our stories often begin with someone reading or studying.  We are not content to accept what we are told; we want to understand it, test it against our own experience and other sources of knowledge and insight. 

 

Másodsorban: mindannyian értékeljük a gondolkodást, az észt és értelmet. Történeteink mindig azzal kezdődnek, hogy valaki elkezd olvasni, tanulni. Nem elégszünk meg azzal, amit nekünk mondanak, hanem meg akarjuk azt érteni, ki akarjuk próbálni, tesztelni saját ismeretünk és mások tapasztalata ellenére is.

 

Finally, because we value freedom of conscience for ourselves, we must extend that freedom to others who may not share our perspectives, but who have the same right to freedom of belief that we do.  Thus Unitarians are often leaders of interfaith movements and speak out against bigotry and intolerance.  As David said, “You need not think alike to love alike.”

 

Végül, mivel a vallásszabadságot fontosnak tartjuk saját magunk számára, ezért szükségesnek tartjuk azt másokkal is megismertetni. Azokkal, akiktől ezt a lehetőséget eddig megvonták. Mindenkinek joga van a hitbeli és vallási szabadsághoz.  Így, mi unitáriusok gyakran vallások közti párbeszédet folytatunk és vezetünk, felemeljük szavunkat a vakbuzgóság és a türelmetlenség ellen. Mind ahogy Dávid Ferenc is mondta:  "nem kell egyformán hinnetek, csak egyformán szeressetek".

 

Unitarians the world over share an approach to religion which values reason and the individual conscience, sees humankind as a part of a larger natural world, and which rejects a pessimistic and negative approach to life in favour of one of love and service to a larger purpose.

 

Mi, unitáriusok a világ minden táján értékeljük az értelmet és az egyéni lelkiismeretet, lelkiséget, az emberiséget egy tágabb természeti világnak látjuk, amely elutasítja az élet pesszimista, borúlátó és negatív megközelítését,  ugyanakkor előnyben részesíti, pártfogolja  a szereteten, szolgálaton és merész célokon alapulót.

 

            We have much to learn from each other and our stories.  North Americans can gain a deeper appreciation of our history, how our religious community came to be.  We need to understand how difficult it has been to achieve and maintain religious freedom in the face of persecution.  Countries that have existed for many years under tyranny can learn new ways of church governance and congregational participation from us.  Small, struggling congregations isolated by geography can benefit from the rich resources for worship and community life that larger religious bodies have been able to develop.   As we develop friendships and connections, between our congregations and between individuals, our lives are enriched by the diversity and depth of experience we bring to one another.

 

            Még nagyon sokat kell tanulnunk egymástól és egymás történeteiből. Mi, észak-amerikaiak jobban tudjuk értékelni történelmünket, ha látjuk vallási közösségeink létrejöttének történetét. Észre kell vennünk azt, hogy a vallásszabadságot milyen nehéz volt az elnyomás közepette elérni és megtartani. Tartós elnyomás alatt levő országok, tőlünk új egyházvezetést és közösségi részvételt tanulhatnak meg. Kis, földrajzilag elszigetelt helyeken küzdő közösségek felhasználhatják gazdag istentiszteleti és közösségi forrásainkat, amelyeket a nagyobb vallási testületek  az idők folyamán kidolgoztak. Azáltal, hogy baráti kapcsolatainkat kiépítjük különböző közösségekben, illetve egyénileg, mindannyiunk élete gazdagodhat a megosztott tapasztalatok által.

 

            Perhaps what makes our foundation story unique among those of other religions is that it can happen again and again.  One of our North American hymns includes the phrase, “Revelation is not sealed.”  Indeed, revelation has come, over and over, to Francis David, to Hajor Kissor Singh, to the members of Jamaat Allah Global in Indonesia.  It comes to all of us who seek truth in freedom, with conscience as our guide.

 

            Talán az teszi a mi egyetlen történetünket egyedülállóvá, páratlanná, a más, a több történetű vallásokhoz képest, hogy ugyanaz a mozzanat újból és újból megtörténhet.  Egyik észak-amerikai énekünkben ez áll: A kijelentés nem lezárt.

Valóban, a kijelentés újból és újból megtörténik: Dávid Ferenc, Hajom Kissor Singh, az indonéz Jemaat Allah Global csoport által.  És Isten kinyilatkoztatása jön, megérkezik mihozzánk is, mert keressük az igazságot a szabadságban,  a jó lelkiismeret vezetése által.

 

 


Content - Tartalom:

Order of Service                                 -     Istentiszteleti rend

Testimony by Marry Ellen Warren       -     Mary Ellen Warren önvallomása

Homily by Ellen Campbell                    -     Ellen Campbell  beszéde

Pictures                                               -     Fényképek


 

 

 

Pictures - Fényképek:

 

 
                        The chalice lighters.

  Mary Ellen Warren testimony

Stan Yack meditation

Kathlene Willing reading

 
        Ellen Campbell homily and Sandor Leta translating

Mary Ellen Warren and Sepsi Kovács Éva president with the hanging.

Mary Ellen Warren and  Michiomi Kabayama in the meeting room during the  social hour.

In the meeting room for social hour.

 


Content - Tartalom:

Order of Service                                 -     Istentiszteleti rend

Testimony by Marry Ellen Warren       -     Mary Ellen Warren önvallomása

Homily by Ellen Campbell                    -     Ellen Campbell  beszéde

Pictures                                               -     Fényképek