Bartók Béla Emlékház / Elérhetőség/
II. Budapest,  Csalán út 29.

Bartók Béla        Bartok Bela         Bartók Béla áttérési bejegyzése a budapesti egyházközség áttérési könyvében

Bartók Béla születésének 120. évfordulóját országszerte, sőt országhatáron kívül is megünnepelték. Magyarországon az évforduló ünneplése éppen egyidöben zajlik a Tavaszi Fesztivállal és a fesztivált gazdagítják a Bartók Bélával kapcsolatos zenei rendezvények. Szinpadi műveit újraértelmezve méltó és kevésbé méltó bemutatók születtek.

Egyházunk megemlékezése csendes és tiszteletteljes.

Bartók Béla 1881. március 25.-én Nagyszentmiklóson született. Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban tanult, majd 18 évesen a budapesti Zeneakadémia zongora tanszakos hallgatója lett, 20 évesen volt első budapesti koncertje. Zeneakadémiai tanulmányait külföldi hangversenyek követték, miközben Dohnányi Ernönél képezte tovább magát, 1907-töl a Zeneakadémia zongoratanára lett. Korai kompozíciói Brahms, Schumann, a késői Wagner, Liszt és Dohnányi zenéjével mutatnak rokonságot.

Egyidejűleg elkötelezett híve lett a magyar nemzeti zenei hagyomány ápolásának. Később érdeklődése a paraszti népzene felé fordult, amely nem kizárólagosan a magyar, hanem a környező népek zenéjének kutatását is jelentette.

Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be „A fából faragott királyfi" c. táncjátékát és „A kékszakállú herceg vára" c. operáját, melyek sikert jelentettek számára. A korai sikerek után, Párizsban az új magyar iskola zeneszerzőjeként mutatkozott be. Ekkor műveit disszonáns, válsághangulatot kifejező hangzásvilág jellemzi, amit abban az időben sokan elutasítottak. Fiatal előadóművészek, kritikusok révén vált mégis lehetővé, hogy ez időből való művei bemutatásra kerüljenek.

A 20-as években munkásságában új koncepció érvényesült, nevezetesen a népzene elemeinek felhasználása. Korszakos jelentőségűek az 1826-os zongoraművei, a II. és III. vonósnégyese és a II. zongoraverseny. Ebből az időből származik a „Cantata profana" is.

Az 1930-as években zeneműveit és írásait elismeréssel fogadták.

1935-40 közötti zenei korszakában fontos szerepe volt a klasszikus és népzenei hagyomány ötvözésének. 1940 után Amerikában született művei: Concerto, III. zongoraverseny. Zenéje klasszikus színekkel gazdagodott.

A magyar zeneszerző 1945. szeptember 26.-án halt meg New Yorkban.

Bartók Béla és felesége.

Zenei munkássága eredményeképpen hatalmas életművet hagyott az utókor számára: színpadi és zenekari műveket, zongoraműveket, kórusműveket, dalokat és nem utolsó sorban zenéről szóló írásokat. A fentieket többnyire mindenki megtanulja, illetve tudja középiskolás korában.

Ám Bartók Béláról megemlékezni csupán adataival nem elég. Mi unitáriusok Bartókot gondolkodása, vallása szerint is magunkénak valljuk. A harmincöt éves Bartók 1916-ban választotta magának és Béla fia számára az unitárius vallást. Erdélyi zenekutatói útjai során találkozott az unitarizmussal és ott találta meg a maga személyes hitvallását is, ahogyan Szabolcsi Bencze zenetörténész nevezte a Cantata profanat.

A kilenc csodaszarvasfiúról szóló román kolinda szövegre épített mü zenei mondanivalója: „…csak tiszta forrásból". A tiszta forrás forrásvidékét Bartók Béla Erdélyben találta meg, talán ezért választotta az erdélyi alapítású, a tiszta forrásból – a bibliai forrásokhoz visszatérő – táplálkozó unitárius egyházat vallása otthonává.

Géniuszával összeegyeztethető volt, hogy soha nem volt kívül álló közömbös gondolkozású, világához, emberhez, népéhez mindig közel maradt. Életműve hallhatatlanságba emelte a nagy zeneszerzőt, zenekutatót, zongoraművészt.

A XXI. század elején, születésének 120. évfordulóját ünnepelve megrendít a gondolat, hogy egyre fogy a róla szóló élő emlékezet.

Édesapja születésének 100. évfordulóját még velünk ünnepelhette fia, ifjabb Bartók Béla, aki hosszú évekig egyházunk főgondnoka volt. Az ö elvitathatatlan érdeme, hogy élő emlékezetét írásaiban megörökítette.

Bartók Béla egyike azoknak „akik előttünk jártak…" és előttünk jár most is emberi nagyságában.

Írta: Muszka Ibolya, megjelent az Unitárius Élet c. folyóiratunkban, 2001. március-áprilisi számában

 

A Misszióház, melynek épülete és temploma a Hőgyes Endre utcában van, 2001-ben felvette a Bartók Béla Unitárius Egyházközség nevet, hogy ezáltal is emlékezzen rá és örökre maradandóvá tegye e nevet és örökséget.

Egyházközségünk templomában emlékoszlop található, amelyet 1981-ben avattunk fel Bartók Béla születésének 100. évfordulójára:

bboszlop.jpg (55888 bytes)

Bartók Béla emlékoszlop a Hőgyes Endre utcai Unitárius templomban. (Zágoni Sándor alkotása)

Bartók Béla
1881.március 25 - 1945. szeptember 26.

"Mai ember, minden idők legvadabbikának embere, próbálj mindenek előtt ember lenni; s ha felfogtad, mit jelent embernek lenni, csak akkor törődhetsz hazával, társsal és baráttal." (1935. január)

 

A gyülekezeti termünkben helyeztük el 2006 március 25.-én Szinte Gábor festőművész alkotását: