Hetedik önképzőköri évünket a jézusi „kenyérszaporítás” szellemében fogjuk eltölteni. A kenyérszaporítás csodája mind a négy evangéliumban szerepel, még a helyszínek és a számok is nagyjából egyeznek. A szinoptikus Máténál, Márknál és Lukácsnál Jézus és tanítványai öt kenyeret és két halat osztanak szét (meg) mintegy ötezer férfinak (-val) az asszonyokon és a gyermekeken kívül, egy puszta helyen. Az esemény mindhármuknál Keresztelő János lefejezését követően zajlik. Jánosnál is történik előtte említés a Keresztelőről, de csak úgy, mint akinek nála kevesebb bizonysága van az Atyától való elküldésre. Nála a helyszín egy hegy lábánál van, ahol szintén összegyűlik az ötezres sokaság, amelyet Jézus, tanítványai segítségével, öt árpakenyeret és két halat szétosztva közöttük, hálaadás és áldás kíséretében megvendégel a közeli húsvéti ünnepre várva. A lakoma után összeszedett maradék tizenkét kosarat tölt meg mind a négy evangélistánál.
Ennyire egybehangzó elbeszélés valamely történésről igen ritka az Új Testamentumban, tehát fontosnak, hitelesnek kell tekintenünk. Az ún. csodák mind a hit erejét hívatottak bizonyítani. Nem szó szerint, nem racionálisan, hanem lelki-szellemi értelemben. Rengetegen elemezték, magyarázták, kommentálták a kenyérszaporítás csodáját, mindenki a saját szemlélete, dogmája szerint. Nálunk unitáriusoknál kinek-kinek megengedett a belső meggyőződésen alapuló szabad bibliaértelmezés. Az én saját értelmezésemben tehát a kenyérszaporítás arról szól, hogy közös erővel, közös hittel, közös bizalommal, közös szeretettel, közös szolgálattal minden elérhető, amire vágyunk. Mindenki jóllakhat azokból a testi, lelki és spirituális táplálékokból, amelyek a mai napon rendelkezésünkre állnak, sőt még marad is belőlük holnapra. Csak igazságosan meg kell osztani a javakat egymás között. Jézus és tanítványai nem alamizsnát osztottak a náluk szegényebbeknek, hanem megosztották velük mindazt, ami a Mindenhatónak köszönhetően az övék volt. Csak ilyen önzetlen lélekkel lehet részt venni az isteni szeretetvendégségen, az agapén.
Ezt a példát igyekszünk követni idei önképzőköri összejöveteleink során oly módon, hogy testvériesen megosztjuk egymással magunkkal hozott ételeinket, italainkat, tudásunkat, ismereteinket, tapasztalatainkat, élményeinket, amelyek így annyi felé osztódnak el, ahányan éppen akkor együtt vagyunk. A létszámnak elvileg nincsen felső határa, az ötezer csak felbecsülhetetlenül sokat jelent, nem egy konkrét mennyiséget. És akik akkor és ott jelen lesznek, magukba építik, tovább adják az ingyen kapott, ingyen adott értékes táplálékot. A lánc végtelen. Íme a csoda, melyre mindnyájan képesek vagyunk, de csak együtt.
Látogassatok el tehát minél többen a minden hónap második szerdáján 18 és 20 óra között tartandó, külső érdeklődőkre is nyitott, összgyülekezeti szintű, 18 év feletti nőknek és férfiaknak ajánlott, önképzőkörünkbe, és az adott témán belül osszátok meg, amitek van. Egy asztal körül ülve, egymásra figyelve, egymást türelmesen meghallgatva, de nem élve vissza egymás türelmével, olyan pozitív lelkiállapotba kerülhettek, amely visszahat mindennapi életetekre, emberi kapcsolataitokra. Kevés ehhez hasonló alkalom kínálkozik manapság a közösségi alapú önfejlesztésre.
Az elkövetkező tavaszi-nyári időszakban az alábbi, később bemutatandó előadók által felvezetett, témákat kínáljuk közös megbeszélésre:
Március 11-én : a mindennapi kenyér
Április 8-án : a dávidi zsoltárok
Május 13-án : a taizé-i ökumenikus találkozók
Június 10-én : Trianon a tények és dokumentumok tükrében
Július 8-án : Flóra-ünnep és a Kozma család története
Augusztus 12-én: Az Unitárius Irodalmi Társaság megalapításának 100. évfordulója
Szívesen fogadjuk további előadók jelentkezését szabadon választott témákkal.
Az összejövetelek előtt részletesebb emlékeztetőt küldünk
Chehadé-Boér Judit
programfelelős
chehade@-t-online.hu 0670/2814680
