Június 10. virtuális önképzőkör. Dr. Chehadé Judit – Trianon

Kedves Önképzőkörösök és Barátaink!

Mai témánkat a Trianonban száz évvel ezelőtt aláírt, a legtöbb magyar ember által igazságtalannak, sőt jogtalannal tartott  békeszerződés (diktátum?) inspirálta. A magyar történelem nem szűkölködik tragikus fejezetekben, de egyik sem váltott ki olyan heves és mai napig tartó reakciókat mint ez az esemény. Talán azért is, mert sokáig nem lehetett róla nyíltan és őszintén beszélni. Hamu alá rejtett parázsként izzott, és ha nem hallgatták el, akkor mindenféle mendemondát terjesztettek róla. Mióta viszont megszűnt tabutéma lenni, annyi egymással homlokegyenest ellenkező véleményt hallani, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik közöttük. Ebben a centenáriumi évben különösen megszaporodtak az ellentmondást nem tűrő, gyakran minden alapot nélkülöző „szakértői” nyilatkozatok. Nem feladatunk eldönteni, kinek van igaza, elég, ha mi is kibeszéljük magunkból, ami Trianon kapcsán a szívünket nyomja. Utána könnyebb lesz elfogadni azt, amit megváltoztatni ugyan nem tudunk, de feldolgozni és erőforrássá nemesíteni igen. Bizonyára mindnyájunknak vannak kapcsolódó családi, iskolai, helytörténeti emlékei, olvasmányélményei, melyeket most felidézhetünk és megoszthatunk egymással.

Ami engem illet, először a történelem érettségi vizsgán tette fel nekem váratlanul a kérdést a bizottság elnöke: Mit gondol az első világháborút lezáró trianoni szerződésről? Amire én kapásból azt válaszoltam: Igazságtalan volt. Ő pedig megelégedettem bólintott. Történt ez 1965-ben, a Kádár rendszer kellős közepén, amikor a hivatalos álláspont ennek pontosan az ellenkezője volt. Ez gyújtotta a fejemben az első fényt a tekintetben, hogy magyarázatok helyett inkább a tényekre figyeljek. Azóta megjártam Trianont, sokat olvastam, elmélkedtem róla, és fokozatosan kialakult bennem egy tényeken és felismeréseken alapuló kép vele kapcsolatosan. Tudom és megértem, hogy mások esetleg az enyémtől eltérő képet őriznek magukban erről. Ha ezt esetleg el is mondanák, több oldalról vizsgálhatnánk ugyanazt a dolgot, ami csak javunkra válna.

image002

Versailles, Grand-Trianon, Galerie de Cotelle, 2012 nyara

          Amiről szintén hasznos lenne eszmét cserélnünk, az a trianoni veszteséghez kötött nemzetfogalom. Önképzőkörünk tagjai 2016-ban már megosztották egymással, amit erről tudtak és gondoltak. Ennek eredményét tartalmazza a 2017-ben megjelent nőegyleti kiadványunk, a Flóra-füzetek, Értékeinknek szentelt 3. száma. Abban a nemzet lakóhelyhez (szülőhely, otthon, haza) kötődő, nem feltétlenül „egy vérből való” egyedek értékközösségeként lett meghatározva. Szó volt még hazaszeretetről, nemzeti jogokról és kötelezettségekről Bálint Benczédi Ferenc püspökünk ünnepi beszédének felidézésével. Cáfolható vagy megerősíthető véleményem szerint, a nemzet közösségi és egyéni identitásunk egyik fontos, de nem egyetlen gyökere. A saját megtartó gyökereim sematikus ábrázolása megvilágítja számomra, milyen kötődéseimet szükséges folyamatos táplálással életben tartanom ahhoz, hogy, a fájdalmas múltra emlékezve, a tanulságokat levonva, a szeretet és a bizalom érhálózatán keresztül szép közös jövőt építhessek egyénként, de másokkal is együttműködve. Ha kedvet kaptatok hasonló, saját gyökereiteket bemutató ábra elkészítéséhez, csináljátok meg, és küldjétek el nekem/nekünk.

Chehade

      Végül szeretnék figyelmetekbe ajánlani néhány elolvasni, meghallgatni, megnézni valót, melyek az idei nemzeti összetartozás évének alkalmából születtek:

  1. „Hazám, hazám” népdalfeldolgozás a Csik Zenekar és Barátai előadásában

https://www.facebook.com/nemzetiunnepek/videos/602942800344661

  1. Hitek és tévhitek közöttMurádin János Kristóferdélyi történész, egyetemi oktató higgadt háttérelemzése

https://www.facebook.com/notes/magyar-unit%C3%A1rius-egyh%C3%A1z/hitek-%C3%A9s-t%C3%A9vhit3%B6z%C3%B6tt-t%C3%ADz-t%C3%A9ny-trianonr%C3%B3l/384804ek-k%C6975237391/

  1. Az unitárius öntudatról ír 1943-ban Vitéz dr. Nyiredi Gézáné, aki többek között méltatja Perczelné Kozma Flóra Trianon utáni tevékenységét

http://epa.oszk.hu/02100/02175/00589/pdf/Unitarius_Kozlony_1943_08.pdf

4.     Léta Sándor lelkészünk írása a Napút folyóiratban: „mindenkit megtartani, vagy visszahozni magyarnak, és öntudatosítani unitáriusnak” Gondolatmenete kapcsolódik Perczelné Kozma Flóra kijelentéséhez, miszerint a többi felekezetre is nyitott, befogadó, szabadon gondolkodó unitarizmusnak volt egy „ősi magyar” (székely?) előképe. A Napútnak ez a száma (2020/1) egyébként igen sok érdekes cikket, verset, tanulmányt tartalmaz a magyarság önazonosságára vonatkozóan.

http://www.naputonline.hu/2020/04/15/leta-sandor-a-hit-utja-istentol-a-magyarsagaban-kitarto-emberig/

  1. Emlékistentiszteletek június 4-én:

Budapesten

https://mediaklikk.hu/video/trianon-100-emlekezo-istentisztelet-a-budapesti-nagy-ignac-utcai-unitarius-templombol/?fbclid=IwAR3hUPsK3NntgFr2hMc-XRbT9MMETo5k4aKOipWVqIPWIqIp7UvA3sZCZHg

Kolozsvárt

https://www.facebook.com/magyarunitariusegyhaz/videos/573465270214811

  1. Trianon Múzeum Várpalota:

https://www.youtube.com/watch?v=TFg2yZQG3J0

  1. Vuity Tvrtko dokumentum összeállítása:

https://www.youtube.com/watch?v=LIeD-iE_QJk

  1. Csatoltan küldöm volt gimnáziumi magyartanárom és osztályfőnököm, a több mint 90 éves dr. Durucz Istvánné, Makláry Magdolna, haza témájú verses összeállítását és egyéni kommentárjait.
  1. A téma előadója dr. Gacsályi Csaba jogász lett volna, de ő sajnos jelenleg közlekedési balesetben szerzett komoly sérüléseit kezeli otthon, és a kezeit is alig tudja használni. Ennek ellenére megígérte, hogy rövidesen átküldi nekem továbbításra az írását.

LACKFI JÁNOS

VASRESZELÉK

Akár a vasreszeléket

mágnessel ide-oda,

hatalmi tömbök rendezgetik

asztal alól a népeket,

szőrösödünk, bolyhosodunk,

tömörödünk, kiritkulunk,

rendeződünk ide-oda,

rángat a kérlelhetetlen

mágnesesség.

Miért, hogy határon túl járva

ölelni jobban akarózik

az embernek, valahogy

a messzire esett tesókat

inkább lapogatja az ember?

Lapogatok persze idehaza is,

lapogatós vagyok,

persze válogatósan lapogatós,

nem lapogatózom fűvel-fával,

de akit szeretek,

azt szeretem karral körbemérni,

körbeérni, hogy lámsza,

mennyi az egy öl,

az egyölnyi,

ha már fát nem így latol

újabban az ember.

A fát újabban kalodában hozzák,

s kalodában él az ember is,

határok kalodája

szorítja, nyomja, összefogja,

egyik a másikát.

Itt fáj, ott fáj, eső előtt, eső után,

gránátszilánk, szurony nyoma,

bevágnak a határok,

fa húsába belenő a szögesdrót.

török gyerek megvágta,

magyar gyerek gyógyítja,

vágta aztán román gyerek,

szerb gyerek, szlovák gyerek,

ukrán gyerek,

körbenyírták kisollóval,

ami leesett, az is megmaradt,

ami megmaradt, az is leesett.

Van valami nagy rátalálás,

abban, mikor Felvidéken,

mikor Erdélyben,

mikor Vajdaságban

magyarul szövöm szavam,

s szívesen szövik tovább.

Afféle házi szőttes,

ami köztudomásúlag

pálinkát fed Erdélyben,

laska meg tésztát,

murok meg répát.

Babadarát kérj tejbegríz helyett,

szirupos vizet szörp gyanánt

Felvidéken.

Cajglizz Vajdaságban,

borovnicát szedj bokorról,

autóúton gyújts hosszú fényt.

Ukrajnában

papkába tedd a dokumentet,

kvászhoz egyél zsámiskát.

És fáj, ha idegen packázást

mesélnek ottaniak,

s mesélsz nekik itthoni packázást,

és fájnak a tájak,

a házak, a mezők,

a millió, itthoninál is több

villanyvezeték,

fáj, ha rozogaságot látsz,

tán még jobban fáj, mint itthon.

És jó látni, hogy megvannak

a cinkosságok, határon átkacsintás,

jó látni, hogy flottul boldogul

ottani magyar ottani nyelven,

hogy a vendéglőben ő is vendég,

utcán ő is járókelő,

munkahelyen ő is dolgozó.

És fájnak a félelmek,

a reflexek, a gyanakvás,

a kordonok, az elválasztók,

akkor is, ha tudod,

itthon is szoktunk félni,

dühöngni, egymásba gázolni,

a félelemindex alighanem

állandó.

Legyen minden

úgy mint régen?

Milyen régen?

Melyik régen?

Fogjunk plajbászt,

rajzoljuk újra?

És hova pakolásszuk,

melyik polcra,

milyen rekeszbe

a ki- és betelepítetteket?

Az elhurcoltakat, kikészítetteket,

kiszikkasztottakat, felőrölteket?

Hány kiló román bánatot

mérjünk cserébe egy kiló magyarért?

Mennyi ukrán fájdalom tesz ki

egy mázsa magyart?

Szlovák örömmel foltozható-e

magyar ujjongásból szabott ködmön?

Cipelem magammal azokat,

kiket levágtak rólam,

de cipelik ők is magukat,

cipelnek engem.

Anyaországi lettem,

édesanya, keserűanya,

sósanya pácolva könnyben.

Úgy add vissza őket,

hogy el se vedd,

úgy adj vissza egymásnak,

hogy el se vesszünk,

szél gyolcsába temessük arcunkat,

hó tüzében sisteregjen kezünk,

eső növessze kedvünket nagyra,

a szél, az eső, a hó

nem ismer határokat,

szél, eső, hó legyünk,

járjunk át egymásba,

járjunk át egymáson,

maradjunk egymásban,

sosem másban, csak egymásban,

összetartozó testrészeid, Uram!

image006

Nagyon szépen megkérem azokat, akik elolvassák, és hasznosítani tudják jelen üzenetem tartalmát, jelezzenek vissza akár egyetlen szóval is. Sokat segítenek vele. Akiknek pedig hozzáfűzni valójuk van, ne tartsák vissza magukat! Akiket viszont nem érdekelnek a témafeldolgozásaink, bátran írják meg, és mindenféle neheztelés nélkül törlöm őket a levelezőlistámról.

Isten áldjon mindnyájunkat:

                                       Chehadé-Boér Judit

                                        programfelelős

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.