Önképzőköri összefoglaló augusztus 12.

Kedves Önképzőkörösök és Barátaink!

A tegnap esti szokás szerint tartalmas és jó hangulatú összejövetelünkön megosztottam résztvevőinkkel az Unitárius Irodalmi Társaság (1920. augusztus 28-1950) témakörében folytatott izgalmas kutatásaim eredményét, illetve annyit, amennyi belefért az adott időkeretbe és a hallgatóság étvágyába. A töméntelen információból kiválasztottam néhány időtállónak bizonyult elemet tüzetesebb vizsgálatra. Elsőnek egy UIT pályadíjas egyházi közéneket javasoltam megízlelni, majd felfedezni annak titkos receptjét, születésének körülményeit, máig tartó hatásának, népszerűségének magyarázatát. Ehhez csak meg kellett keresni és együtt megszólaltatni Énekeskönyvünk 77. számú darabját a vasárnapi ciklusból: Hatalmas Isten…, melynek dallamát Pálffy Ákos, szövegét Bencze Domokos írta. Köreinkben nem ismeretlen ez az ének, hiszen 2018-ban Mészáros Nóra feldolgozásában és az ő vezényletével többek között ezzel debütált a Budapesti Unitárius Kamarakórus a PKF Nőegyletünk által szervezett MUNOSZ konferencia záró műsorában. Aki szeretné újra meghallgatni, kattintson a következő  linkre.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=61&v=OhEXGXqOEaY&feature=emb_title

Ugyancsak bekerült a Szabadság alcímű Flóra-füzetek 4. kiadványunk versválogatásába.  Csak éppen a szerzőkről nem tudtunk semmit. Ezentúl viszont összekapcsolhatjuk őket az UIT egyik fontos tevékenységével, mely megmozgatta, együttműködésre, alkotásra ösztönözte e két homoródszentpáli hittársat, a gyülekezeti énekvezért és a költői tehetséggel megáldott jegyzőt. Igaz, hogy a szerzőkről nagyon kevés adatot találtam, de a Bencze Domokos féle Erdély-kép máig tartó vonzerőt gyakorol nemcsak az énekelni szerető templomba járókra, hanem akár a rock koncertek fiatal közönségére is, ha azt az EDDA zenekar frontembere Pataky Attila tolmácsolásában hallják. Az efféle szerzeményeknek ugyanúgy megvan a saját, irodalmi, zenei kánonoktól független, sorsa mint az ugyanabban az évben, 1921-ben született másik kompozíciónak (Csanády György-Mihalik Kálmán szerzőpáros), mely sok-sok hányattatás után 2009-ben szintén himnusszá nőtte ki magát. A két szöveg részben elénekelhető mindkét dallamra. Kipróbáltuk. Aki szeretné tudni, miről van szó, az kattintson a következő linkre:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=9m9fZ1JDgrU

Összejövetelünk során megidéztük László Bernadett hangját is, aki szívesen eljött volna közénk bemutatni ezt a témát, hiszen ebből készíti alapképzést záró dolgozatát a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, és erről írt hatrészes sorozatot az Unitárius Közlöny február-júliusi  számaiba „Letörölni a port egy százéves kincsről” címmel, a két utolsót PKF-ről (lásd a folyóirat két utolsó online számát):

 https://issuu.com/unitariusmedia/docs/2020_6

         https://issuu.com/unitariusmedia/docs/2020_7

Bár a járványhelyzet súlyosbodása miatt nem tudott ide utazni Romániából, elküldte nekem cikkeinek az eredetijét, melyeket köszönettel felhasználtam a mai alkalomra való felkészülésnél. Sok sikert kívánunk neki szeptemberi vizsgáihoz.

          További éneklésre javasoltam a vigasztaló ciklusban található 250. számút Pálffi Márton főgimnáziumi tanár és Régeni Áron énekvezér közös alkotását, akiknek 1924-es mai napig használatban lévő Énekeskönyvünk létrejöttét köszönhetjük. Mindketten az UIT alapító tagjai voltak. A méltatlan feledésből mindkettejüket feltámasztotta nemrégiben szülőfalujuk, Várfalva és Árkos, néhány áldozatos lakója.

Végül nem mulaszthattuk el megemlíteni, hogy a mi Flóránkat ebbe az illusztris társaságba is beválasztották „tiszteleti” tagnak, és 1925. december 31-én bekövetkezett halála után egy megrendítően szép nekrológot szentelt neki régi munkatársa, aki már 1898-ban neki, „a vallásos irodalom lelkes mívelőjének”, ajánlotta a nők számára írt és még háromszor kiadott imakönyvét „Szívemet hozzád emelem…” Dr. Boros Györgyről van szó, egyházunk 1928 és 1938 közötti püspökéről. Ez a nekrológ az UIT által 1922-ben újra elindított Keresztény Magvető hasábjain jelent meg 1926 elején.

  https://epa.oszk.hu/02100/02190/00018/pdf/KM_1926_01_005.pdf

Zárásként elénekeltünk egyet Boros György szerzeményeiből is, dallamszerző Nagy Árpád, mégpedig a 310. számút az Új Énekek ciklusból.

A komoly részt követően jó étvággyal elfogyasztottuk a magunkkal hozott harapnivalókat, a Csaba vörösborát, lazán eltársalogtunk egymással, és abban a reményben váltunk el, hogy legközelebb is hasonló minőségi időt tölthetünk el együtt.

                                                     Chehadé-Boér Judit

                                                    gyülekezeti programfelelős

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.