Karantén összefoglaló szeptember 9.

Kedves Önképzőkörösök és Barátaink!

          A saját, korlátolt eszközeikkel kezelhetetlen megpróbáltatások idején óriási előnyt élveznek a hívők a hitetlenekkel vagy kételkedőkkel összehasonlítva. Ők ugyanis ilyenkor mindenható Édes Atyjukhoz fohászkodnak lelki támaszért, amit többnyire meg is kapnak. Mi is ezt tettük az új típusú koronavírus megjelenése és az ennek következtében bevezetett szigorú járványügyi intézkedések kapcsán tartott összejövetelünkön, ahol információinkat, tapasztalatainkat, érzéseinket megosztva egymással, kétszeres imádkozással (=énekléssel) erősítettük magunkat a bajban. A Pálffi Márton által szerzett illetve fordított 146. és 98. számú énekeink gyönyörű skót-angol dallama még most is a fülemben cseng. Eredeti nyelven pedig a mai napig énekelik egyiket (Abide with me) az anglikán székesegyházakban, sőt a rögbi meccseken is.  https://www.youtube.com/watch?v=fg3gCw5mm7c

Résztvevőinktől sokat megtudhattunk arról, hogy ki milyen módon viszonyul a jelenlegi, rendkívülinek mondható helyzethez. Volt aki tudományos érvekkel alátámasztva mutatta be a nehezen kiismerhető vírus jellegzetességeit, hangsúlyozva, hogy a vele való találkozás valamilyen formáját egyikünk sem kerülheti el, de a könnyebb lefolyás érdekében, védekezésre is szükségünk van. Más kételkedik még a létezésében is, és fölöslegesnek tartja a nagy felhajtást, a szabályokat azonban kötelességtudó állampolgárként betartja. Nagy különbség volt azok között, akiknek kényszerű karanténban otthon kellett maradniuk és azok között, akiknek muszáj volt dolgozniuk, és alkalmazkodniuk a szokásostól eltérő nehezebb körülményekhez. Hallhattunk nagy veszteségekről és nem szűnő pánikhangulatról, a megnövekedett szabadidő és társaság nélküliség kínjairól és kreatív felhasználásáról, emberi társadalmunk jövőjéről való gondolkodásról, a rosszban a jót is felfedezni képes, rugalmasabb hozzáállás szükségességéről. Egyszóval, hullámok után, előtt és között hányódva, megvontuk az eddig eltelt rendkívüli félév mérlegét. Bizonyára edzettebben, felkészültebben várjuk, ami még előttünk van. Köszönöm társaimnak, hogy együtt gondolkodhattam velük erről. Ők voltak azok. Találjátok ki, kik rejtőznek a szabályosan felrakott maszkok mögött. Talán nem lesz nehéz.

Az összejövetelről több más fotó és hangfelvétel is készült későbbi feldolgozásra. Egyéni kérésre küldök belőlük.

Függelékben megtaláljátok azokat az írásokat, amelyek e témában hozzám eljutottak, valamint az általa inspirált saját versciklusomat.

 

Banga Judit a karantén idején is bejárt dolgozni a munkahelyére. Társaságba, közösségbe, bulikba viszont ő sem járhatott, és ez nagyon hiányzott neki. Ezért találta ki magának az írás boldogító tevékenységét. Imát, verset, párbeszédes jeleneteket alkot, többnyire humoros jelleggel, abban a reményben, hogy a vészhelyzet megszűnése után szórakoztatás céljára felajánlja a megpróbáltatásokat kiheverni óhajtó ismerőseinek. Addig is kreatívan tölti el megnövekedett, magányos óráit.

 

                                  Víruska meglátogatott

Víruska eljött, van hozzá képe,
senki sem hivta őt ide.
Covidolni van neki kedve,
elterjeszti magát mindenfele.
Látni nem lehet, megfoghatatlan,
színtelen és szagtalan,
de nekünk kesztyűben és maszkban
kell szenvednünk jó sokat.
Nem szereti őt senki,
utálja őt mindenki.
Miért jött hozzánk, menjen,
nem látjuk itt szívesen!
Menjen innen tüstént máshova,
ne rémítsen minket halálra!
Vége lesz neked, majd meglátod,
mert az Úr ellátja a bajod.
Víruska elment, fellélegezhetünk,
az Úr haragja megenyhült.
A maszk, a kesztyű is lekerült,
s Covid-19 nélkül a világ felderült.

 Egry Zsuzsa: Mit tegyek a sok idővel?

amiből látható, hogy a bezártság nem létezik
Mit tegyek a sok idővel,
azzal a nem létezővel?
Futnak a napok,
s növekszenek a feladatok.
Ma sem végeztem el…
hónapok teltek el!
Aztán színes álmok jönnek,
festékek és ecsetek,
oly csábítóak, hogy minden
piszkos edényt félre teszek.
Majd recepteket küld valaki,
ki kell próbálni gyorsan!
Friss kenyér illata száll,
derekamon a gomb lepattan.
Olvasatlan könyvek oszlopa vár,
de a sok barátnő órákat telefonál.
Házhoz jön aszpirin és tej,
tornagyakorlatok a neten.
Holnap pótolom a mai munkát…
Kívánok most jó éjszakát!

Kedves Judit!

Ma nem tudok menni, vasárnap voltam templomban, jó volt látni, hogy a szokásosnál többen voltunk, bár ez lehet, hogy a közelgő konfirmációnak is köszönhető.

Vasárnap maszkot viseltem végig a templomban, ehhez tartom magam, hogy zárt térben felteszem. Móziéknál az iskolában eddig csak a folyosón volt kötelező, holnaptól már az osztályteremben is. Változnak az idők, de ha ez kell ahhoz, hogy átvészeljük ezt az időszakot, akkor úgy gondolom, hogy nem nagy áldozat. Amikor a gerincemet műtötték, a műtőben levők órákon keresztül viselték, és közben felelősségteljes munkát végeztek, és ez náluk napi rutin, tehát úgy gondolom, hogy én is hozzá tudok szokni.

A védekezésről, hogy a mai beszédtémához is kapcsolódjak:

“Sorsod hagyd az Úrra , s bízzál híven…”

  1. személyemet érintő változások

– rendszeresen kezet mosok – ezt eddig is megtettem, szerintem a természetes higiénia része

– tömegközlekedésről leszállva fertőtlenítem a kezem –  ezt eddig is megtettem, mióta Mózesért mentem a bölcsödébe volt nálam fertőtlenítő gél, hiszen meg kellett fognom a kezét, a gyerek meg állandóan a szájába veszi, én meg önkéntelenül is a szemüvegemet feltolva az arcomhoz nyúlok rendszeresen

– maszkot viselek zárt terekben (templom, színház, megbeszélés, tömegközlekedés) – ez a COVID-nak köszönhető

– fertőtlenítem a munkaasztalom (billentyűzet, egér is)

– hazaérve leveszem a ruhámat és egyből a szennyesbe teszem, majd lezuhanyzom – ezt a korábbiakban nem tettem, bár általában átöltöztem hazaérkezést követően, de egy kardigánt, nadrágot többször is felvettem, nem mostam ki egy használatot követően

– szedek D-vitamint – ezt a betegségem miatt eddig is szedtem, tulajdonképpen ez sem változás

– a legapróbb jelre (pl. kapar a torkom vagy tüsszentek többször egy nap) odafigyelek a tünetek kezelésére, citromos teát iszom, bekötöm a torkomat, tantum verde-vel fertőtlenítem a torkom, ezt mondjuk amúgy is megtenném, nem szeretnék náthás lenni, mert egy fogászati kezelés közepén tartok, gyökérkezelés miatt, így ha gyulladt a torkom, nem fogad a fogászat, azt meg nem szeretném kockáztatni

– napi rendszerességgel sportolok az egészségem miatt, bár ezt is a vírus előtt elkezdtem, kicsi tornaklubba járok, az edzéshez olyan időpontot választok, amikor kevesen vannak, a gépeket kesztyűvel fogom meg, a fertőtlenítés, teljes átöltözés elvárt a terem részéről

  1. személyes kapcsolataimat érintő változások

– napi szinten tartom videó kapcsolaton keresztül a szűk családdal és heti rendszerességgel a barátokkal a kapcsolatot,

– csak olyannal találkozom, akiről tudom, hogy betartja a javasolt előírásokat,

– igyekszem szabad levegőn találkozni a családdal, barátokkal, hogy maszk nélkül tudjunk beszélgetni,

– nem adok puszit és nem ölelem meg azt, akivel találkozom, ha mégis, igyekszem az ölelést választani a puszi helyett, vagy a levegőbe puszit, ami a nőkre a smink miatt amúgy is jellemző

– ha zárt térben vagyunk vendégségben, igyekszem a gyakori szellőztetést szorgalmazni, vagy a közös sétát a beszélgetéshez

– munkahelyi étkezde helyett saját főztömet eszem, ezzel nem vagyok egyedül, a munkatársaim többsége a számítógép előtt eszik 🙂

– az irodám ablaka egész nap nyitva van

  1. lelki viszonyulás a járványhoz

Igyekszem reálisan és gyakorlatiasan közelíteni a témához, dolgozom, tömegközlekedem, tehát nem tudom magam kivonni az élet körforgásából. Vírus volt, van és lesz, súlyosabb és kevésbé ártó. Ezzel együtt kell tudnunk élni. Alkalmazkodni kell a helyzethez.

Igyekszem a szervezetemet minél jobb állapotba hozni, hogy egy esetleges betegséget könnyebben átvészeljek, nekem eddig is kellett kerülnöm a lázas állapotot, 18 éve ezen dolgozom, nyilván az én ingerküszöböm nem ott van emiatt, ahol egy normális emberé, emiatt volt, hogy többször nem ittam bort az úrvacsorán.

A betegségem miatt nem attól tartok, hogy a vírus megviseli a szervezetemet, és nem gyógyulok meg belőle, hanem attól, hogy a  megbetegedés mennyire veszi igénybe az immunrendszeremet, ami az eredeti betegségemben változást idéz elő, azaz rosszabbodást (korábbi műtét, szülés következtében is voltak rosszabbodásaim azaz betegségben visszaesés pl. járásgyengeség, látási nehézségek, kettős látás, nagy felületre kiterjedő zsibbadás – teljes test egyik oldala pl , ezek néhány hónapig tartottak).

Nem nézem a híreket, csak nagyjából tájékozódom a járványhelyzetről, nem lengi át a mindennapjaimat, de megteszek mindent, hogy elkerüljem a veszélyes helyzeteket. Az elmúlt években a komolyabb vírusos megbetegedéseket is megúsztam annak ellenére, hogy közvetlen kollégáim, családtagjaim megbetegedtek.Bízom abban, hogy sikerül most is 🙂

Szeretettel kívánok nektek a mai találkozóhoz minden jót, gondolok rátok.

                                                                                       Zomboriné dr. Pap Zsófia

 

 

Boér Judit

VILÁGKARANTÉN 2020

a rettegéstől a reményig

 

                           I.

             Kulcsra zárt pánik

 

Kulcsra zárt pánik helye lett szép bolygónk,

Innen el nem menekülhetsz.

Tilalomfák közt araszolgatsz rettegő lélekkel,

Kerülendő veszélyforrás ma a másik ember.

Lélegezni is alig mersz,

Cseppfertőzés réme fenyeget.

Megszállottan sikálsz, dörzsölsz,

Már véres a tenyered.

Elszorult szívvel figyeled a rémhíreket,

Innen is onnan is tömik a fejedet.

Reszketve kulcsolod imára két kezed,

Rajtunk már, mint mindig, csak Ő segíthet.

                         II.

        A hozzászokás hatalma

 

A fülünk lassan hozzászokik

az unalomig ismételt szavakhoz,

jelszavakhoz:

Izoláció, karantén,

Maradj otthon!

A szemünk lassan hozzászokik

a kihalt utcák, maszkos emberek

látványához:

Szkafanderes ápolók,

lélegeztető gépen múmiák.

A lábunk lassan hozzászokik

a lassuló tempóhoz:

Rövid egészségügyi séták,

szobafogságban szobabiciklik,

helyben futás.

A kezünk lassan hozzászokik

a védőkesztyű viseléséhez,

az érintés nélküli üdvözléshez:

Gyakori kézmosás legalább fél percig,

arcot nem piszkál, körmöt nem rág!

A szájunk lassan hozzászokik

a távbeszélgetésekhez,

mikrofonba tátogáshoz:

Telefon, skype, messenger,

a csók tilos!

Az agyunk lassan hozzászokik

a szabadság relativitásához,

az önfegyelem kényszerzubbonyához:

Szabálykövető magatartás,

központban az egymás!

De soha nem szokjuk meg

a bezártságot,

az elzártságot,

az összezártságot,

a kizártságot,

a lezártságot,

az életidegen ZÁRTSÁGOT.

Negyven nap már lepergett,

és nem látjuk a véget,

Ó te víg karanténbeli élet!

Majd csak túl leszünk rajtad,

de soha el nem feledünk téged.

 

                   III.

          Védd magad!

 

Volt itt már pestis, ebola, spanyolnátha,

megannyi tömeggyilkos vírus,

voltak, és ma már nincsenek.

Láthatatlan ellenség ellen

szemtől szembe harcolni reménytelen.

Csak elbújni, csak védekezni,

csak egymást védeni,

közös védelemfalat emelni!

Addig is, míg a vész elcsitul,

Védd magad maszkkal!

Védd magad távolsággal!

Védd magad tisztasággal!

Védd magad verssel, tánccal, dallal!

Védd magad mag magaddal!

 

                   IV.

       Hogyan tovább?

Önként és dalolva leszoknánk mi mind

zajos, szennyezett világunkról,

rohanó robotgép üzemmódunkról,

kényszeres utazgatásainkról,

felületes kapcsolatainkról,

reklámok, divatok vak szolgálatáról.

Teremtés koronája, evolúció csúcsterméke az ember,

csak rajta áll, önmagát építi, vagy önmagát pusztítja el.

Ki most vesztére tör, a tüskekoronás, ostoba parazita,

ok és cél nélkül egyre csak fal, s elhal, ha nincs gazda.

Vele sem harcolni, sem békét kötni,

őt sem legyőzni, sem meggyőzni

nem lehet, nem szabad.

Hallgass a népi bölcsekre!

„Lassan járj,…!”

„Többet ésszel….. !”

„…………….,úgy arat”.

                       V.

                 Epilógus

A léha gyermekei által megkínzott Földanya

e kényszerpihenő után új erőre kaphat.

A lélek az anyagon végleg diadalmaskodhat.

Minket zsákutcába vezetett a Huszadik század,

eme önmagát húsz évvel túlélő hebehurgya.

Indulj, Huszonegyedik, te megfontoltabb!

Légy új, biztató horizontunk, mutass kiutat!

Tisztult világunkból végre kihalhat

minden, mi felesleges az élőláncban:

az önálló létre képtelen, csak

mások kárára viruló parazita.

Egy hozzászólás a(z) “Karantén összefoglaló szeptember 9.” bejegyzéshez

  1. Nagyon tetszettek a versek.
    Megjegyzem amikor még nem fogyasztottunk annyit, mint mostanában, amikor még nem utaztunk sehova – se belföldre, se külföldre, mert nem lehetett, vagy nem tellett rá, az autók nem szennyezték a levegőt, mert alig voltak, létezett egy-két (vagy több) fertőző betegség, köztük halálosak is (pl. fertőző gyermekbénulás), védőoltás alig, de azért csak megúsztuk (túléltük?).
    Általános karanténra nem emlékszem, viszont arra igen, hogy amikor kanyarót kaptam, akkor lakásunk ajtajára kiragasztották az un, vörös cédulát, ami felhívta a figyelmet a fertőző betegségre és jött egy (nekem akkor) bácsi és bepermetezte a lakást valami fertőtlenítő szerrel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.