Önképzőkörünkről

 

„Interaktív, pezsgő, jókedvű, hierarchiától és rivalizálástól mentes Közösségről álmodom, amelynek keretei között minden résztvevő szabadon ki tudná bontakoztatni, fejleszteni képességeit hittársai és embertársai javára. Az így nyert lelki javakat azután szétosztaná maga körül, sugározva egyfajta, a pozitív férfiszellemiséggel egyenértékű, de nem ugyanolyan, pozitív női szellemiséget.” - írtam nőegyletünk főszervezésében 2013 áprilisában, itt a Hőgyes utcában, megtartott első országos találkozónk után.

 

Az önfejlesztés fontosságára egyik meghívott előadónk Asztalos Klára, akkori UNOSZ elnök, is felhívta a figyelmet az erdélyi nőszövetség múltjának, jelenének, felépítésének, tevékenységeinek és jövőbeli terveinek szentelt előadásában. Ugyanis minden egészséges közösség (legyen az család, gyülekezet, nemzet vagy emberiség) alapja, garanciája a testileg-lelkileg-szellemileg egészséges (egész vagyis teljes) egyén, személyiség, jellem.

 

Ma is úgy gondolom, hogy ritka összejöveteleink során nem elégedhetünk meg azzal, hogy együtt töltünk el egy kellemes napot, és meghallgatunk néhány előadást. Véleményem szerint ennél többre kellene törekednünk olyan programok összeállításával, megvalósításával, ki-ki a saját hatókörén, tehetségén belül, melyek segítenének bennünket abban, hogy nemünk sajátosságait, hivatását figyelembe véve képzettebb, értéktudatosabb, tisztább lelkű, teljesebb emberekké váljunk. Más szóval saját magunkon kellene kezdeni a nevelést, a képzést, a tudatosulást a jelenlegi nagyon bonyolult, zavaros világban.

 

Ezen meggyőződéstől vezérelve mi, a Bartók Béla Egyházkerület Perczelné Kozma Flóra Nőegylet tagjai, 2014 februárjában, javaslatomra, elindítottunk egy fővárosi szintű, unitárius női önképzőkört. És azóta, Istennek hála, folyamatosan összejövünk, Nyitott  Önképzőkör néven, havonta egyszer, hogy interaktív módon (tehát minden résztvevő bevonásával) megtárgyaljunk egy-egy mindnyájunkat érdeklő és érintő fontos témát. Ezzel a tevékenységünkkel erősíteni szándékozunk azokat a szellemi alapokat, amelyekre azután felépülhet egy életképes, országos szintű közösség.

 

Munkánk során ésszerű lenne különbséget tenni, erdélyi mintára, az egyházközségek mindennapi szükségleteihez, eseményeihez kapcsolódó egyleti, emberközeli tevékenységek (mint például gyermekekkel, idősekkel való foglalkozás, házi ünnepségek rendezése, kézműves összejövetelek, szeretetvendégségek) és az elsősorban erőgyűjtést, számadást célzó nagyközösségi országos találkozók, valamint a középszintű, más szóval köri, ön- és közösségfejlesztő együttmunkálkodás között.

 

Létezésének első évében önképzőkörünk hónapról hónapra haladva, változó számú résztvevővel látott neki egy mindnyájunk számára elfogadható és követhető női minta (imágó) feltérképezéséhez. Először az Új Testamentum három ismert nőalakját, betániai Mártát, názáreti Máriát és magdalai Máriát (más néven Mária-Magdolnát) vizsgáltuk meg közelebbről, hogy eldönthessük, melyik típus áll legközelebb hozzánk: a test típusú szorgos háziasszony és otthonteremtő géniusz, a szív típusú gondos anya és irgalmas nővér vagy pedig a lélek típusú erős, független, apostoli feladatra is alkalmas emancipált nő. Azt is leteszteltük, hogy melyikből van bennünk több vagy kevesebb a kívánatosnál.  Ezen kívül egyik hittársnőnk könyve alapján elmélyedtünk a hit, vallásosság és felekezeti hűség témakörében, általánosságban beszéltünk Jézus és a nők kapcsolatáról, próbáltuk tisztázni az Emberfia, Emberlánya és Isten Gyermekei fogalmakat. Az év végére sikerült összeállítanunk a szabad, hatékony, Istennek tetsző, tehát boldog női lét 36 nem kötelező, ám komolyan megfontolandó parancsolatát.

 

 A következő, 2015-ös évet, teljes egészében egyleti névadónk Perczelné Kozma Flóra életének, tetteinek, írásainak bemutatására szántuk, aki pontosan 90 évvel korábban távozott közülünk. Célul tűztük ki, hogy megfejtjük boldogságának a titkát. Milyen evangéliumi erények gyakorlásában teljesedhetett ki az ő boldog nőisége?

 

Írásban rögzített gondolatainak, életfilozófiájának a megismerését tematikus válogatás előzte meg. Olyan témákat kívántunk megbeszélni, melyek leginkább foglalkoztatják kortársainkat. Aktuális kérdéseket tettünk fel a szerzőnek, és saját tapasztalatainkkal kiegészítve, megpróbáltunk hasznosítható választ nyerni tőle.

 

Februárban megterveztük az évet: a legérdekesebb írások kiválogatása, és előkészítése közös felolvasásra, kirándulás szülőhelyére, Baracskára, előadás tartása a Párbeszéd Házában, kiadvány összeállítása életeseményeiből és válogatott írásaiból.

 

Márciusban megkezdődött az érdemi munka a gyermeknevelés elveinek és gyakorlatának vizsgálatával. Ekkor mutattam be a csoportnak azt a családi képet Flóráról, férjéről és négy lányukról a baracskai ház kertjében, amit egyéb értékes kéziratos dokumentumok társaságában fedeztem fel a budapesti Unitárius Könyvtár és Levéltár egyik dobozában. Ugyancsak ekkoriban vettük fel a kapcsolatot dr. Antal Ida baracskai nyugdíjassal és amatőr helytörténésszel, aki még személyesen ismerte a legkisebb Perczel lányt, Olgát. Tudatosult bennünk, hogy a gyermeknevelés legfőbb célja az emberi, természeti környezethez való ideális hozzáállás (jellem) kialakítása.

 

Áprilisban a szociális munkáról beszélgettünk, mint a társadalmi béke megteremtésének jézusi útjáról. Tudatára ébredtünk, hogy a tettekben megnyilvánuló testvériség és szolidaritás alapvető keresztény és emberi értékek, amelyeket módszeresen rombol a jelenlegi, féktelen versenyre, fogyasztásra és eldobásra buzdító, gazdasági-ideológiai rendszer. Néhányan előőrs gyanánt ellátogattunk Baracskára, hogy Ida asszony szakszerű kalauzolásával felmérjük, mi maradt meg Flóránk hagyatékából, és hogyan tudnánk ápolni az emlékét. A Perczel kriptát sajnos olyan rossz állapotban találtuk, hogy rá kellett jönnünk, felújításához irdatlan összegekre lenne szükség, amit a mi  egyházközségünk egyedül nem tud felvállalni. Azon is meglepődtünk, hogy a szép de ingatag fekete gránit obeliszken hiába kerestük Kozma Flóra nevét. Megfogadtuk, hogy nagyobb létszámban visszajövünk ide, és a magunk egyszerű, szerény módján, fejet hajtunk példamutató elődünk hamvai előtt, és megjelöljük a sírját.

  

Májusban az erkölcs volt a témánk jelzőkkel és jelzők nélkül. Feltettük magunknak a kérdést, hogy az ember lehet-e maradéktalanul jó, és hogy mire neveljük gyermekeinket: a Jóra-e vagy a rossz értelemben vett Életre. Az Evangéliumból megtudtuk, hogy létezik megbocsáthatatlan bűn, ez pedig a Lélek káromlása.

 

Júniusban a feminizmusról beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy az igazán szabad nőiség nem áll szemben az igazán szabad férfisággal. Célunk a kiegyensúlyozott emberi társadalom közös építése, ahol csak győztesek vannak. Bemutattam a Flóra-füzetek első számát „Nyitottság” alcímmel. Ezt a kiadványunkat az éppen akkor megalakuló MUNOSZ lőrinci konferenciájára időzítettük, hogy szövetséges nőtársainkat is megszólíthassuk a tartalmával. Ugyanezen hónap 22-én, Flóra születésének és házasságkötésének a napján, előadást tartottam a jezsuiták által működtetett Párbeszéd Házában „Perczelné Kozma Flóra és a Lélek-Egyház” címmel. Ehhez a lehetőséghez, hogy szélesebb körben is népszerűsíthessük Apostolasszonyunkat, úgy jutottunk hozzá, hogy előzőleg partneri kapcsolatot építettünk ki a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületével. Előadásom a „Prófétaság itt és most” sorozat keretében hangzott el.

 

Júliusi összejövetelünk különösen emlékezetesre sikeredett, mivel nagy örömünkre részt vett rajta a Székely Kinga Réka lelkésznő által vezetett erdélyi zarándokcsoport, mintegy harminc fővel. Így együtt, több szem többet lát alapon, tárgyalhattuk meg „tabuk nélkül”, hogy mit tehetnek a nők egyházukért mint intézményért, és mit tehet az egyház gyülekezetének nőtagjaiért. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a közösségépítés alulról és felülről párhuzamosan végezve érheti el leginkább a célját.

 

Augusztusban egy kicsit lazítottunk, de nem annyira, hogy ne vegyünk górcső alá egy könnyed, nyári témát, a divatot, mely szorosan kötődik a komolyabban veendő stílus és ízlés fejlesztéséhez. Közben még táncra is perdültünk Damjanovich Márti irányításával.

 

Szeptemberben ismét fajsúlyosabb témához nyúltunk. Az egyetemes béke eszméjét, mint utópiát és mint reális lehetőséget, helyeztük vizsgálódásaink középpontjába. Flóra meggyőzően érvelt amellett, hogy a nők legfontosabb dolga a világban nem a harmadrangú házimunka, kézimunka, sem a másodrangú ápolás, jótékonykodás, hanem az elsőrangú, ami a bajok diagnosztizálását és gyökeres gyógyítását jelenti.

Saját szavaival élve : „Egyházainkban való működésünkre nézve, csak e két feladatot látom a magunk számára kijelölve: Mindig odaterelni a jézusi eszméket, ahol legnagyobb a szükség azoknak átváltoztató erejére, és rendíthetetlenül hinni az eszme diadalában.” (Nők az egyház életben)

 Ekkor került sor egy újabb előadás megtartására, ezúttal az Ars Sacra programsorozat keretében „Ki volt Perczelné Kozma Flóra, Apostol, és mit üzen a mai időskorúaknak?” címmel.

 

Októbert a párkapcsolatok és magányosság témájának szenteltük. Kit, hol, mikor és hogyan, milyen távra, milyen célra válasszunk magunknak társul, és lehet-e egyszerre párhuzamosan több társsal is együtt élni? Egyik fiatal résztvevőnk tanulságos kiselőadást tartott a „szingliség”-ről. A hónap közepén nagyobb csoporttal visszatértünk Baracskára, és ott Léta Sándor lelkészünk áhítatával, névadónk egyik írásának felolvasásával, személyiségének elemző bemutatásával, videó vetítéssel, a lánya által írt halotti vers felolvasásával és közös ebéddel egybekötött Kozma Flóra Emléknapot tartottunk.

 

Novemberi összejövetelünk résztvevői a szerelem, szeretet és miszticizmus témáját igyekeztek körüljárni. Az Isten- és emberszeretet különböző megnyilvánulásait vettük sorra, és megfogalmaztuk Flóra sajátságos miszticizmusának a lényegét: belülről megélt hit, egységes világszemlélet az e világ és a túlvilág között, folyamatos megújulás ígérete és reménysége, rendíthetetlen hit a lélek halhatatlanságában.

 

Utolsó, decemberi találkozásunk során végigpergettük az emlékév eseményeit, felidéztük személyes élményeinket. Az adventi időszak szelleméhez igazodva elmélkedtünk az ima, imádkozás fontosságáról és a női imakönyvek hasznáról. Kiadásra előkészítettük a Flóra-füzetek második számát „Boldogság” alcímmel.

 

Számomra Kozma Flóra az igazi, mély unitarizmus eszmeiségének, szellemiségének és lelkiségének egyik ritka, autentikus képviselője. Iránta érzett tiszteletem és szeretetem jeléül az alábbi akrosztikont alkottam keresztnevére, mintegy pótolva hiányzó sírfeliratát:

Felekezeted büszkesége,

Lelkek jólelkű őrizője!

Ódát érdemelnek tetteid,

Reményt virágoznak szavaid,

Asszonyok boldog Nagyasszonya!

                                                                

Az idei 2016-os, értékeknek szentelt, önképzőköri évünket némi késéssel kezdtük, és két részre osztottuk: tavaszi és őszi periódusra.  Három tavaszi hónapot szántunk a közösségi értékek taglalására. Megvizsgáltuk genetikai alapú értékközösségeinket, elsősorban a családot, a különböző családmodelleket, majd társadalmi alapú értékközösségeinket, ezen belül is az iskolatársak és a pedagógusok maradandó hatását életünkre, végül pedig lelki és szellemi alapú szabadon választott értékközösségeinket, a barátok és a nemzettársak jelentőségét személyiségünk alakulásában.

Nem jutott idő a hittestvérekkel való kapcsolat jellegének a feltárására, amiről most szeretnék néhány szót ejteni.

Egyházunk alapítójának, Dávid Ferencnek, az értelmezésében Jézus, az új Ádám, elküldésével Isten lelkileg újra teremtette az embert, Jézus pedig lelki családjává tett mindenkit, aki őt tekinti igaz tanítómesterének. „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Ez a Jézusnak tulajdonított kijelentés megtalálható mindhárom szinoptikus evangéliumban. Ettől kezdve követői számára a biológiai leszármazás másodlagossá válik a lelki rokonsághoz képest.

 

Aki szeretne maga körül jó, érdeklődő, szolidáris, elkötelezett lelki közösséget látni, annak haladéktalanul munkához kell látnia. Ilyesfajta tevékenység jellemzi a gyülekezetünkben, azon belül nőegyletünk keretei között, működő önképzőkört is, mely úgy határozza meg magát mint „hitüket tettekben megélni óhajtó, tudatosodásra, öntudatosodásra törekvő, egymásra és Istenre figyelő nők interaktív szeretetközössége.”

 

Az a személyes véleményem, és az Írásokból is az olvasható ki, hogy a jelképesen Isten képére teremtett ember élhető jövőjének a kulcsa a szolidáris testvériség eszméjének a megvalósításában rejlik, mégpedig a lehető legtöbb szinten, kis és nagyközösségekben egyaránt. Egyházközségünk névadója Bartók Béla is e mellett tesz hitet. E tekintetben a válaszvonal nem a hívők és a nem hívők között húzódik, hanem a léleképítők és a lélekrombolók között. Ezeken belül is csak a szándékos lélekrombolók jelentenek igazi veszélyt, akik szerintem kisebbségben vannak és lesznek. Nem ellenséget hanem ellenérdekelt felet kell bennük látni, és toleránsan viszonyulni hozzájuk, hiszen Weöres Sándor szavaival: „Jó a rossznak tanítója, rossz a jónak támasztója.”

 

Ezen a terepen vajon milyen feladatot vállal magára az unitárius egyház? Idézem alaptörvényének a preambulumát.

 

    „A Magyar Unitárius Egyház az egyetemes keresztény anyaszentegyház része, az Isten országa megélésére törekvő Jézus-követők szeretetközössége…Hivatása Isten és ember szolgálata, a közösség életének építése.” 

 

Egyértelmű tehát, hogy az unitáriusok, vezetők és egyszerű hívek, kötelességei között, az isten- és emberszeretet valamint szolgálat mellett szerepel a gyülekezeti közösség építése és szolgálata is. Annál értékesebb a közösség minél többet adunk hozzá saját magunkból. A hozzáadott érték egyaránt lehet anyagi és szellemi természetű.

 

Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy közösségépítésre mindig érdemes energiát áldozni, bár csak lassanként és apránként sikerül mozgósítani az embereket egy közös cél érdekében. Emlékeimben őrzöm azoknak a mosolyát, köszönetét és biztató szavait, akik örültek kezdeményezéseimnek, és felajánlották támogatásukat. Nem nekem személyesen, hanem közös ügyünknek, amit képviselek.

 

A kezemben tartott első és második Flóra-füzet konkrét bizonyítéka kisközösségünk eredményes munkálkodásának.

 

Az elsőben, mely tavaly júniusban jelent meg Nyitottság alcímmel, az olvasó megismerkedik névadónk Perczelné Kozma Flóra életével, személyiségével és egyházunk szolgálatában végzett fáradhatatlan tevékenységével. Ugyanitt ökumenikus törekvéseink bizonyítékaként bemutatunk egy más felekezethez tartozó teológusnőt. Megfogalmazzuk önképzőkörünk fő célkitűzéseit: hitünket tettekben gyakorolni, tudatosabbá, öntudatosabbá válni, odafigyelni egymásra és Istenre, párbeszédet folytatni egymással, szeretettel lenni egymás iránt. Címerképünk jelképezi többek között a különböző nőtípusok harmonikus egységét és szolidaritásukat a férfiakkal. Gyakran énekelt dalaink szövege és kottája is itt található, valamint a nők küldetését összefoglaló programversünk. A címoldalon szerepel központi óhajunk, melynek megvalósulásáért kitartóan cselekszünk és imádkozunk: „Terjedjen szellemünk!”

 

A második, Boldogság alcíműben, melyet a mostani alkalomra időzítettünk, az érdeklődők megtalálják Kozma Flóra jónéhány tematikusan válogatott írását és önképzőköri összejöveteleink tartalmának valamint következtetéseinek rövid összefoglalását. Illusztrálásához hangulati elemként felhasználtuk az ott készült fotókat és 20. század eleji díszítő tipográfiai elemeket. Ezen kötetünk, melynek terjedelme duplája az előzőnek és tartalmához illeszkedő kékszínű borítóval ékeskedik, nyomdai előkészítéséhez rajtam, a tartalmi szerkesztőn, kívül gondos csapattársak is hozzájárultak, név szerint Léta Sándor tiszteletes úr tördelőként, nőegyleti elnökünk Zomboriné dr. Pap Zsófia lektorként és lelkes önképzőköri tagunk dr. Mester Éva technikai tanácsadóként.

 

Úgy döntöttünk, hogy kiadványunknak ezúttal ne legyen szabott ára, hanem az igazi, de anyagi problémákkal küzdő, érdeklődők elvihessék ajándékként. Csak azoktól kérünk önkéntes adományt az erre a célra kihelyezett perselybe, akik ezt megengedhetik maguknak. Szándékunkban áll ugyanis egy harmadik Flóra-füzet kiadása jövő év júniusában. Abban a jelenleg tárgyalt Érték témánkkal kapcsolatos írások jelennének meg, részben tagtársaink tollából.

 

Kiadványunk segédanyagként is kitűnően használható a miénkhez hasonló alapszintű közösségi gondolatébresztés, tudatosítás és lelki gondozás céljából. Méretei lehetővé teszik, hogy bárhova magunkkal vigyük és olvasgassuk utazás, várakozás, pihenés közben. Barátainkkal, ismerőseinkkel megbeszélhetjük a benne foglalt, máig aktuális gondolatokat.

                                                                          

                                                                                                 Chehadé-Boér Judit