Gyászoló testvéreim, főpásztorától búcsúzó gyülekezet
Két héttel ezelőtt gyászos hangon kondultak meg a harangok Erdély egy kicsi, Kolozsvár közelében, egy lankás völgyben meghúzódó falújában – Komjátszegen – és a helyi gyakorlatnak megfelelően, három egymást követő napon bánatos hangon sírtak a falu felett. Sirattak valakit, aki a csekély lélekszámú unitárius gyülekezet tagjainak szívéhez nagyon közel állott. Gyászolták Rázmány Csaba magyarországi püspököt, mert őt a falú egy kicsit magáénak is tartja. Hiszen a családja apai ágú gyökerei, Komjátszegi unitárius közösségének talajból hajtottak ki. Édesapja Rázmány Mór nemcsak itt született, de az egyházközségnek lelki vezetője, beszolgáló pásztora is volt 1945-1951 közötti években, amikor a II. világháború romjain kellett új életet kezdeni, újra építeni a lerombolt emberi értékeket és életeket, de megvigasztalni a meggyötört, megszomorodott lelkeket is.
Komjátszegen, az idősebb nemzedék tagja közül, sokan emlékeznek még a gyermek Rázmány Csabára. Amikor a nyári szünidők alkalmával a falú utcáin vagy a szelíd hajlatú, dimbes-dombos „hepe-hupás vén határban” játszadozott a helybeli gyermekekkel, vagy, mint ifjú, rokonsági látogatásra érkezett. De ismerik az egyházközség jelenlegi középkorú, vagy fiatal tagjai is, hiszen az utóbbi években több ünnepi rendezvények alkalommal is hallgathatták templomi szolgálatait, akár a 2001. évi falutalálkozó, akár a 2007-ben tartott templomszentelés alkalmával. Az ők kérésére is jöttem, hogy az ő nevükben is végérvényesen elbúcsúzzam drága halottunktól.
A koporsó, amelyben megfáradt tested pihen, drága sógorom, ott vár most ránk a Fiumei úti nemzeti sírkert kápolnájában, hogy néhány óra múlva elkísérjünk utolsó földi utadon és átadjunk az áldott anyaföldnek. Most a végtisztességet tevő, téged gyászoló, tőled búcsúzó népes gyülekezetben, az első padsorokban ülve, itt vagyunk mi is: a te, jóban és rosszban kitartó hűséges társad, szerető gyermekeid és unokáid, betegségedben is segítő testvéred, közeli és távoli rokonaid, a jó barátok, budapesti unitárius gyülekezeteid hűséges tagjai, akik most a búcsúzás pillanatában szeretnénk bizonyságot tenni a te életed értékeiről és arról, hogy bár rövidre mérte számodra Isten esztendeidnek számát, de hitünk és tapasztalatunk szerint, nem volt hiábavaló a te életed.
Itt és most vallomást teszünk a hű szeretetről, az igaz barátságról, amelyet találkozásaink és együtt létünk alkalmain közeledben éreztünk és élveztünk. Bizonyságot teszünk arról a hősies, bátor küzdelemről, amelyet 16 esztendőn át folytattál, vívtál a halál ellen. Fülemben visszhangoznak mélyen csengő, meghatódottságtól átitatott imádkozó szavaid, melyeket refrénként ismételtél magyarországi kitelepedésed előtt az erdélyi unitárius egyház főtanácsi ülésének istentiszteletén: „én élni, élni, élni akarok”. Hősies és bátor volt ez az emberfeletti küzdelem, mindenki számára példamutató, ez az életért folytatott harcod.
Tanúi voltunk annak hősies szolgálatnak is, amelyet lelkészként a tiszta jézusi evangélium hirdetése, a reád bízott nyáj lelki gondozása terén végeztél. Életed utolsó szakaszában pedig, mint a magyarországi unitáriusok főpásztora kemény küzdelmet folytattál az egyház a belső egységének megtartásáért, az egyházi élet belső és külső országútjaira került buktatok és göröngyök elegyengetéséért, vagy az unitárius egyháznak a magyar keresztény történelmi egyházak közötti elismeréséért.
A nemes harc, melyet utolsó leheletedig vívtál, csak eddig tarthatott. Gyertyád égő lángja nem éghetett le a csonkig.
Ma újra szólnak a búcsúzó, sirató harangok. Temetésedre harangoznak Budapesten, és Komjátszegen és bizonyára Alsóboldogfalván is, de zugnak a lélek hangjai mindnyájunk szívében s a sirató hangokból kihallatszik egy-egy gyülekezet és mindannyiunk szomorú búcsúzása. Szívünkben megőrizzük drága emlékedet mindhalálig, s az általad olyan szívesen idézett, és a gyászjelentés mottójául választott biblia szavakkal hisszük, hogy ha ketten, vagy hárman összegyűlünk majd mi, a rokonság, a jó barátok, az ismerősök, az unitárius gyülekezeti közösségek téged szerető és tisztelő tagjai, te is ott leszel mindig velünk. Isten legyen veled, Isten legyen velünk.
Andrási György ny. előadótanácsos és unitárius lelkész