Életrajzi adatok (Rázmány Csaba temetésére)
Született: 1946. április 9-én, Kolozsváron, Rázmány Mór és Zentkó Sára harmadik gyermekeként. (Édesapja a családban gyakran így emlegette, hogy gyermekeik Kolozsváron születtek ugyan, de közülük az első, Attila, a Trianont követő Romániában, a második gyermek, Sarolta az 1940-es bécsi döntést követően, 1941-ben Magyarországon és a harmadik, Csaba, a második bécsi döntés után a kommunista rendszerben).
Komjátszegi születési édesapja maga is unitárius lelkész volt, és egyházunkat, mint az egyetemes unitárius egyház főkönyvelője, illetve főszámvevője szolgálta nyugalomba vonulásáig..
Édesapjáról, még annyit el kell mondani, hogy a második világháború utáni nyomorúságos, forrongó, új társadalmi átalakulásokat, rendszereket felszínre hozó időszakában, vállalta a pásztor nélkül maradt szülőfaluban Komjátszegen a lelkészi szolgálatok végzését az 1945 – 1951 évek közötti időszakban, amikor a többek között nemzetiségi- és kisebbségellenes kommunista rendszerben az unitárius egyház első áldozataként kényszermunkára hurcolták a Duna-Fekete tengeri csatorna építéséhez, ahol 1 évet töltött.
Rázmány Csaba elemi és középiskoláit Kolozsváron végezte. Unitárius lelkészi oklevelét is a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben nyerte az 1964-1968 közötti évek teológiai tanulmányai után.
1968-1972 között brassói segédlelkész. Ezek a gyakorló segédlelkészi évek, az otthon, a család légköréből hozott hatások mellett, mély és pozitív kihatással voltak későbbi munkájára, egész életére hivatástudatára, egyháza és népe iránti elkötelezettségének elmélyítésére. Szolgálatvégzése későbbi időszakában gyakran hivatkozott Májay Endre lelkészi példájára.
Három évi gyakorló segédlelkészi szolgálat után az alsóboldogfalvi egyházközségbe kerül rendes lelkész szolgálatra 1972-től- 1995-ig. Ez a szakasza életének nemcsak az elindulás, de a lelkiismeretes és eredményes lelkészi szolgálat kiteljesedésének esztendei voltak. A gyülekezetépítés kiemelkedő és látható eredménye az új lelkészi lakás építése volt, amely az 1970-nes években hangulatában nem volt erőfeszítés nélküli egy gyülekezet életében.
De erre az időszakra esik családalapítása is. Felesége, Pap Ida, kadácsi unitárius család gyermeke minden tekintetbe hűséges társa lett. Amellett, hogy rendszeres hivatali munkájával a család anyagi gondjaiban is osztozott, szükség szerint részt vett minden egyházközségi tevékenységben is, vállalva a tiszteletesasszonyok gyülekezetépítő szerepét.
Itt, az alsóboldogfalvi új lelkészi lakás kedves légkörében születnek meg a gyermekek is Hedviga és Csaba.
1990-ben bátyja tragikus balesetben történt elvesztése miatt bánkódik, 1993-ban pedig egy apró kis, borsószem nagyságú, duzzanat jelentkezik testében, amelyről egy magyarországi műtét után kiderül, rosszindulatúsága. Ezért állandó egészségügyi ellenőrzés alá kerül, mely arra készteti, hogy családjával együtt áttelepedjék Magyarországra, 1995-ben.
Az akkor megüresedő pestszentlőrinci lelkészi állást foglalja el, ahol lelkiismeretesen és eredményesen végzett tevékenységét elismerve, a budapesti Hőgyes Endre utcai egyházközség 1999-ben meghívja megüresedő lelkészi állásának betöltésére.
A 2001-ben tartott zsinat a magyarországi unitárius egyház püspökké választja.
Püspöki szolgálata nem volt tehermentes. Meg kellett küzdenie az egyházvezetés belső és külső nehézségeivel, de kemény és állandó küzdelmet kellett vívnia az egyre elhatalmasodó betegségével is, amelyet mindenki számára példamutató bátorsággal, és méltósággal harcolt élete végéig.
Mert hát életének utolsó szakaszában a gyilkos kor terjedése visszatartozhatatlanná vált. Hiába volt az orvostudomány próbálkozása, hiába volt a hőséges feleség és gyermeket, a szerető testvér önfeláldozó gondozása, az elkerülhetetlen bekövetkezett. 2009 július 15-én reggel, az évtizedekig tartó harc eldőlt. Az életért nemes bátorsággal vívott küzdelem véget ért.
Összeállította: Andrási György ny. előadótanácsos és unitárius lelkész