Dr. REZI Elek

„Építsetek házakat ... plántáljatok kerteket!”

(Főt. Rázmány Csaba Béla, a MUE püspökének búcsúztatása,

Budapest, Kerepesi temető, 2009. július 30)

Text. Jer 29,5.

„Építsetek házakat és lakjatok bennük!

 Ültessetek kerteket, és egyétek azoknak gyümölcsét!”

Gyászoló Testvéreim, Végtisztességet tevő Gyülekezet!

            Lehet, hogy sokak számára egy kissé érthetetlennek sőt  furcsának tűnik, hogy a búcsúzás pillanatában egy olyan bibliai verset olvastam fel, amely az építésről, a plántálásról, azaz életfeladatokról üzen. De tudatosan választottam ezt a verset Jeremiás könyvéből, mert 2005-ben, amikor immáron néhai Rázmány Csaba Béla püspököt újraválasztotta újabb hat éves ciklusra az Egyház legmagasabb fóruma, a Zsinat, akkor püspökbeiktató beszédének alapgondolatául éppen a felolvasott bibliai verset választotta. Erre a bibliai versre építette fel egyházkormányzási programját.

            S most, amikor lelkét visszaadta gondviselő Atyjának, azokra az értékekre tekintünk koporsója mellett, amelyek építői és plántálói munkájából drága örökségként ránk maradtak.

            Jeremiás próféta népének legnehezebb, legmegpróbálóbb időben – a babilóniai fogság idejében- tolmácsolja a Seregek Ura bátorító üzenetét: „Építsetek házakat és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket és egyétek azoknak gyümölcsét!” És a nép megfogadta a prófétai biztatást, megmaradt, gyarapodott és hazatért a fogságból.

            Bár időben távol vagyunk a próféta korától, és a tényleges fogság sanyargatásaitól, de képletesen értelmezve az üzenetet, az tapasztaljuk, hogy Izrael népéhez hasonlóan, a posztmodern korban az európai, a magyar, az erdélyi társadalom, s benne unitárius közösségünk az érték és érdek közötti választás fogságában szenved. Az alapvető értékek devalválódtak, és az egyéni vagy kisebb csoport érdekek kerültek az érdeklődés középpontjába. Amikor pedig az érték helyett az érdekre terelődik a figyelem: elhatalmasodik az önzés, az irigység, a kihasználás, a haragvás, az alaptalan becsmérlés, a bosszúvágy és még sorolhatnám a szomorú következményeket.

            Az érték és érdek közötti választás zűrzavarában nem volt könnyű Rázmány Csabának az Egyház legfőbb őrállójának lenni. S hogy ez mennyire sikerült neki, azt nem nekünk kell eldöntenünk, megítélnünk, hanem a Gondviselő Isten, aki minden hazatérő gyermekétől számon kéri a földi élete sáfárkodásainak alkalmait. Ezért úgy éljünk, mint akik tudják, hogy ha „földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk” (2Kor 5, 1).

            Testvéreim! A templomi gyászistentiszteleten, és búcsúbeszédekben már elhangzottak életútjának, szolgálatának jelentősebb értékszerinti területei.

Én, a koporsója mellett szolgálatának egy nagyon fontos törekvését szeretném kiemelni és neki megköszönni, és ígéretet tenni arra, hogy azt a fontos törekvését, amelyet nem sikerült megvalósítania, mi folytatni fogjuk. Ez a fontos törekvése az volt, hogy a Magyarországi Unitárius Egyházat, vallást a több évtizedes indokolatlan mellőzés után, újból az úgynevezett magyar történelmi egyházak, vallások közé sorolják be.  

            Számomra érthetetlen, hogy az értékek és érdekek zűrzavarában a magyar kormányzatai közgondolkodásból kiszorult az unitárius egyház és vallás. Rázmány Csaba, ahol, és amikor csak tehette következetesen, kitartóan megszólaltatta sérelmét, belesírta a magyar társadalmi közgondolkodás lelkiismeretébe ezt a fájdalmát, de megszólaltatta többször is az erdélyi szejkei unitárius találkozók alkalmával.

            Számomra elfogadhatatlan és a magyar kormányzati közgondolkodás számára nemcsak tévedésnek, hanem bűnnek tartom, hogy amikor az egyház a mulasztást számonkérte az illetékesektől, ilyen válasz-indoklás is elhangzott: azért hagyták ki az unitárius egyházat a magyar történelmi egyházak soraiból, mert számbelileg olyan kevesen vannak, hogy nem tekinthetők történelmi tényezőnek (Boros Károly interjú Rázmány Csaba püspökkel, 2005. 09. 15).

            Ezzel a meggondolatlan, felelőtlen indoklással kapcsolatosan néhány megjegyzésem lenne, főleg a magyar kormányzati közgondolkodás képviselői számára:

- egy egyháznak a történetiségét nem a létszáma szabja meg, hanem az alapításának az éve. Márpedig az unitárius egyház alapítási éve a többi protestáns egyház alapítási évének századára, a 16. századra esik, az 1568. évi híres tordai országgyűlésre.

- a másik megjegyzésem az, hogy az a kormányzati közgondolkodás, amely a magyarországi unitáriusok létszámát keveselli, és nem gondolja bele a létszámba az erdélyi unitáriusok létszámát is, az szentesíti a magyar nemzet megosztottságát, közel egy évszázados megcsonkítását, és bűnt követ el.

- a harmadik észrevételem: az unitárius egyház a lelki egységét Trianon ellenére is megtartotta, és nem kormányzati érdekeket, hanem alapvető egyetemes magyar értékeket szolgált és szolgál. Az, aki a magyar civilizáció és kultúra múltját, jelenét és jövőjét úgy próbálja elképzelni, hogy abban nem volt, nincs és nem lesz helye számottevő tényezőként az unitárizmusnak, az nemcsak a magyar unitárizmust, hanem az egész magyar nemzetet meggyalázza.

            Köszönjük Rázmány Csaba, hogy ügyünknek szószólója voltál. S lehet, hogy az értékek – érdekek mindennapi zűrzavarában nem álltunk kellőképpen melletted. Elismerjük gyarló emberi tévedéseinket. De ígérjük, hogy a törekvésedet, a te és a mi számunkra is fontos ügyet felvállaljuk, képviselni fogjuk addig, amíg meg nem oldódik.

            Mi az értékekre és nem az érdekekre tekintünk, ezért házakat építünk, és kerteket plántálunk! Az ügyünk sikeréhez az ad erőt, hogy Isten a mi oldalunkon áll, s „ha Isten velünk kicsoda ellenünk?”

            Köszönjük szolgálatodat, pihenésed legyen csendes, emléked áldott a téged szerető családtagjaid, szolgatársaid és híveid életében! Isten veled, Isten velünk! Ámen!