Mi dolgunk a világon? – összefoglaló

Kedves Résztvevők és Érdeklődők!

Mi-dolgunk-2

     Novemberi önképzőkörünk témája („Mi dolgunk a világon?”) és témafelelőse (Albert-Nagy Ákos lelkész) a szokásosnál is több embert ösztönzött arra, hogy ezt az estét közösségünkben töltse. Két, gitáron kísért, énekünk között arra vállalkoztunk, hogy egyéni választ adjunk erre a minden gondolkodó elme által önmagának előbb vagy utóbb feltett kérdésre.

    Először elmondtuk vagy felolvastuk otthonról magunkkal hozott vagy a helyszínen rendelkezésre bocsátott idézeteinket, melyek a lelki túravezetőnkhöz, Ákoshoz, való csatlakozás feltételei voltak. Lefényképeztük a múltjuk titkos berkeinek vagy jövőjük még ismeretlen tájainak felfedezésére induló csapatot, majd meghallgattuk Ákos személyes visszaemlékezéseit ezzel kapcsolatosan.

Mi-dolgunk

    Utána, kérésére, papírt és tollat ragadtunk, hogy megfogalmazzuk saját tapasztalatainkat ugyanerről akár szabadon, akár konkrét kérdésre válaszolva. Ez utóbbi így hangzott: „Eddigi életem során önként, belső késztetésre és ellenszolgáltatás nélkül, illetve attól függetlenül, felvállalt vagy elfogadott értékes tevékenységeim: feladatok, hivatások, küldetések.”

     Mindjárt az elején problémát jelentett e három tevékenység megkülönböztetése, ami a későbbiek során könnyebbé vált. Valójában fokozati különbség van közöttük, amennyiben a feladat fogalma résztevékenységet takar a személyiség részleges bevonódásával (pl. környezetvédelem), a hivatás résztevékenységet a személyiség teljes bevonódásával (pl. anyaság), a küldetés pedig globális tevékenységet a személyiség teljes bevonódásával (pl. jóság, tisztesség, szeretet).

     Összejövetelünk gerincét a leírt válaszok felolvasása és megbeszélése alkotta. Sokat tanultunk önmagunkról és társainkról, valamint egymás elfogadásáról különbözőségeink ellenére, ami még jobban összekovácsolta társaságunkat.

     A szokásos közös záró éneklésünk előtt, most valami egészen új rituálé részesei lehettünk Ákosnak köszönhetően. A gyertyákkal sejtelmesen megvilágított teremben, egymás kezét fogva hallgattuk meditatív állapotban belső énünkhöz intézett szavait. Varázslatos volt.

Mi-dolgunk-1

     Végül megtisztult lélekkel tértünk vissza a mindennapi létbe, ahova „hív az élet, hajt a gond”. Négyszögletű kerek asztalunkra felkerültek a magunkkal hozott finomságok, melyeket kötetlen beszélgetés mellett jóízűen elfogyasztottunk. Otthonainkba visszatérve, magunkkal vittük ennek a jótékony hatású együttlétnek szívmelengető emlékét. És újra olvasva Vörösmarty Mihály halhatatlan sorait (Gondolatok a könyvtárban), valamint a csatolt idézetsort, a jövőben talán még tudatosabban választunk, gyarapítunk és védünk igazi értékeket.

     Zárásként küldök egy ritkábban idézett részletet a fenti költeményből, mely a hívő ember számára még inkább kiemeli az Isten nélküli élet hiábavalóságát.

„Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk, s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?”

 

     Szintén csatolom a helyszínen készített spontán fogalmazványom szövegét, javasolva, hogy Ti is osszátok meg velünk a sajátotokat.

Szerető hívetek:

                                            Chehadé-Boér Judit

                                               BBUE szervező

———————-

Mi dolgom a világon?

Mikor gyermek voltam, az volt a dolgom, hogy megtanuljam a felnőtt világ szabályait, és engedelmeskedjek a nagyobbaknak.

Kamasz koromban az volt a dolgom, hogy lázadjak a felnőttek világa ellen, és megszüljem saját magamat, mint önálló személyiséget.

Fiatal koromban az volt a dolgom, hogy megtaláljam a páromat, szakmámat, beilleszkedjek a világba.

Mikor gyermekeim születtek, az volt a dolgom, hogy neveljem, gondozzam őket, miközben ők is neveltek engem.

Nyugdíjas koromban az volt a dolgom, hogy új feladatokat, közösségeket találjak magamnak, hogy minden nap legyen miért felkelnem.

Életem során, meg kellett tanulnom a folyamatos változás és fejlődés nehéz művészetét. Fontos számomra, hogy halálomig nyitott maradjak az új gondolatokra, új kapcsolatokra.

Chehadé-Boér Judit, 74 éves

————————–

„Ah, élni, élni, milly édes, mi szép!” (Madách Imre: Az ember tragédiája, Éva)

„Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!” (Madách Imre: Az ember tragédiája, az Úr)

„Tanulni, tanulni, tanulni!” (V.I.U. Lenin)

„Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!”  (Jézus, János evangéliuma

„Légy egy fűszálon a pici él,/ és nagyobb leszel a világ tengelyénél!”   (József Attila: Nem én kiáltok…)

„Ora et labora!”= „Imádkozzál és dolgozzál!” ( Bencések jelmondata)

„Egy kis feladatnak jól megfelelni nagyobb és dicsőbb dolog, mint bármily nagyot csak félig megoldani.” (Perczelné Kozma Flóra konfirmáló lányához )

„Rendezni végre közös dolgainkat: ez a mi munkánk, és nem is kevés.” (József Attila: A Dunánál

„Előre hát, mind aki költő/ A néppel tűzön-vizen át!” (Petőfi Sándor: A XIX. század költői)

„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül” (Kölcsey Ferenc: Huszt)

„Előtted a küzdés, előtted a pálya/Az erőtlen csügged, az erős megállja” (Arany János: Domokos napra)

„Carpe diem” = „Szakítsd le minden napodnak virágát!” vagy „Ragadd meg a napot!” (Horatius epigrammája)

„Legnagyobb cél pedig itt e földi létben/ ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János: Domokos napra)

 

————————–

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>