FLÓRA-ÜNNEP NEGYEDSZERRE

 

Ezen a júliusvégi szombaton (2022. július 30-án) azzal a céllal gyűltünk egybe, hogy meghallgassuk Kovács Péter Károly szavait a leveldi Kozma-család egyik illusztris tagjáról, egyben dédapjáról és Perczelné Kozma Flóra (1864-1925) unokatestvéréről, a költő Kozma Andorról (1861-1933). Ahogy mi tesszük nőegyletünk névadójával, az unitarizmus jeles képviselőjével, ő is, a leszármazottakkal együtt, igyekszik kiemelni személyét, műveit, cselekedeteit a feledés homályából. Úgy tűnik, ennek meg is van az eredménye, mivel neve szerepel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium emléktábláján, melyet az iskola előterében helyeztek el 2014-ben, valamint 2015-ben emléktáblával jelölték meg egykori lakhelyét a Szent Gellért téren. Terjedelmes életművén belül pedig újra kinyomtatták Életem című önéletírását Kaposváron 2001-ben és A karthágói harangok címmel válogatott verseit és prózai írásait Budapesten 2016-ban a Napkút Kiadó gondozásában. Mindkét könyv megvásárolható, részben a neten is elolvasható. Legfrissebb információim szerint, az önéletírást a Kossuth Rádióban is fel fogják olvasni részletekben augusztus 10-ei kezdettel 21:30-kor. Előtte pedig 21 órától beszélgetést folytatnak Péterrel. Aki teheti, legalább hallgasson bele egy kicsit. Én bejegyeztem a naptáramba.

     Aki kézbe veszi a fenti szép kiállítású kötetet, meggyőződhet róla, hogy írásai ma is aktuálisak: tanítanak és gyönyörködtetnek, anélkül hogy unalmasan didaktikusak vagy öncélúan hivalkodók lennének. Péter nagy élvezettel szemezgetett belőlük, és nekünk is kedvet csinált hozzájuk. Egyik résztvevőnk, Banga Judit, saját versét is felolvasta a szerző tiszteletére:

„Egy bátor férfi, ki sok szép verset alkotott,

sok ember szívébe belopódzott.

Sokat tanult és szenvedett,

tisztességes emberként élte meg az életet.

Sokat dolgozott és írt, ő egy igazi kincs.

Ezen a napon emlékezzünk rá is!”

   Rajta kívül pedig az összes halhatatlan vagy névtelen költőre, költői lelkű embertársunkra, akik ma is közöttünk élnek, alkotnak többnyire saját örömükre vagy egy-két visszhangjukéra, ahogy Andor nevezi verseinek befogadóit.

„Költőnek nem kell nagy közönség.

Nem kell, hogy őt ezren köszöntsék.

Egyetlen szív elég neki,

Ki a költőbe nem szerelmes,

De tőle minden hangot elles,

S megértőn ismételgeti.

Egy édes visszhang, halk, de teljes.”

   A leveldi Kozmák között a sok jogász, katona, politikus mellett számos írói, költői tehetséggel megáldott férfi és nő volt. A mi Flóránk költői lélekkel bírt, de prózában fogalmazta meg magvas gondolatait. A szintén Flórának nevezett legidősebb lánya, Perczel Flóra, viszont versekben fejezte ki magát, melyeket soha nem adott ki, csak kéziratban terjesztett szűk baráti körben. Egy példány megtalálható egyházkerületi könyvtár-levéltárunkban is egy nőszövetségi dokumentumokat tartalmazó dobozban, ahol rejtőzik még többek között két családi kép és kéziratos vázlatok Kozma Flórától. Fénymásolatban nekem is megvan, és időnként megpróbálok kisilabizálni és közkinccsé tenni belőle egy-egy verset. Most célzottan kerestem egy témánkhoz illőt, és találtam is. Ennek idézem a két utolsó versszakát.

„Megjött a költő”, s lelket lehelt a

lelketlen rögbe, mi sírjára hull,

Amire mára hódolattal babér,

Ibolya, rózsa, orgona borul.

„Megjött a költő”, orgonanyílásnak,

Tavaszébredésnek idején,

S mi holt anyag volt, dalban ébredez,

Életre hívta: Eszme – Hit – Remény”

   Ezzel megérkeztünk ünnepi összejövetelünk második témájához, a virágokhoz, ezen belül pedig királynőjükhöz, a rózsához. Költői-zenei felhasználásukon túl, leginkább annak keresztény szimbolikáját vizsgáltuk meg.

„A rózsa az északi féltekén honos, tüskés cserje, illatos, nagy virágáért termesztett kultúrnövény. Alapvetően női szimbólum. Egyaránt jelképezhet az égi és a földi szférával, az élettel és a halállal kapcsolatos fogalmakat. Általában a szemérmesség, a szépség, a vágy, a szerelem, valamint az élet, a tejesség szimbóluma. Szirmainak száma szerint többfélét jelenthet. A négyszirmú rózsa a négy elemből álló kozmoszra utal, míg az ötszirmú a mikrokozmoszra, a hatszirmú a makrokozmoszra. A zsidó hagyomány szerint az élet fájáról származik, és szirmai a természet végtelen változatosságának harmóniáját fejezik ki. A kereszténység fontos növényi szimbóluma.

A középkorban Szűz Mária volt a rosa mystica, a tövis nélküli rózsa. Az a virág, amely megőrizte eredeti, paradicsombeli, ártatlan állapotát. Mária a szeplőtelen fogantatás révén mentesül az eredendő bűn alól. Ezért gyakoriak a rózsakertben ülő, kezében rózsát tartó Mária ábrázolások. A vörös rózsa összefüggésbe került Krisztus sebeivel is. Az öt vörös rózsa a keresztet jelképezi és a megváltásra, a feltámadásra és a halhatatlanságra utal.

Pünkösd havát a Szentlélek eljöveteléről nevezték el őseink. „Ez a színpompás hónap a virágok koronázása, amelyben királynőjük, a rózsa változatos színekben, karcsú alakjával, nemes illatával, nem csak a szemet gyönyörködteti, hanem szimbolikája szerint, az ókortól kezdve napjainkig, a legdrágább szellemi és érzelmi kincseink, az égi és földi szerelem reprezentánsa.”

A rózsa a keresztény szimbólumrendszerben főként Isten jelképe, aki Mózesnek az égő csipkebokorban mutatkozott meg, saját lényegét érintő nevén: Jahve, az, aki van. Az abszolút létet azóta a rózsa testesíti meg. A kereszténység rózsával jelképezi a megváltó Krisztust, az ő szent anyját, Máriát, valamint az erények közül a szeretetet.

A Bibliában előforduló rózsa kifejezés számos vélemény szerint nem erre a növényre vonatkozik. A bibliai rózsa kifejezés még átvitt értelmű, és a virág szó helyett használták.”(Oláh Zsanett in Makói Keresztény Füzetek, 2005)

   Ennek utána szemügyre vettük a leveldi Kozmák csodaszép, ezüst rózsákkal ékes címerét, és felolvastuk annak szakszerű leírását. Köszönet Péternek, aki több példányban színesben fénymásolta és nekünk ajándékozta.

„ kék pajzs közepén kis ezüst rózsa, melyet jobbról és balról egy-egy arany K betű két szembenéző szára zár körül; a pajzs fölötti sisakon ugyanoly nagyságú és színű rózsa, mint a pajzsban, a rózsából három strucctoll nő ki, melyek közül a középső piros, a másik kettő pedig ezüstszínű; a takarók színe mindkét oldalról kék-arany”

   A fenti, címeres, képet már a teraszunkon készítettem, hogy ott legyen rajta mostani közösségi ünnepünk jellemző „kegytárgya”, a rózsa, általánosabb értelemben a virág, keresztény értelmében Isten, amelyik több egyéb jelentése mellett a szépséget, jóságot, hűséget jelképezi. A vázában található fehér rózsacsokrot én kaptam Sándortól és Erikától, mert megszerveztem ezt az ünnepet, és mert két másik Judittal együtt (Nyíredi Jutka, Banga Jutti) véletlenül éppen erre a napra esett a névnapunk.(Nem mellesleg legidősebb lányukat is Judit(ká)nak hívják) Flóránk névnapja pedig egy nappal korábban, 29-én, volt. A rózsa mögött felfedezhetitek a rozmaringszálakat, melyekből egy óriáscsokrot küldött nekünk erre az alkalomra nőegyleti elnökünk Zomboriné Pap Zsófi, aki kórházi kezelés miatt most nem tudott közöttünk lenni. Az illatos rozmaringon testvériesen megosztoztunk, Péternek is adtunk belőle, jókívánságainkat és imáinkat küldve jobbulásért az ajándékozónak. Én már fel is használtam belőle egy kicsit vajban párolt, sóval és szerecsendióval ízesített, zsenge tökköret elkészítéséhez. Nagyon finom és egészséges. Húsfélékhez is ajánlható ez a zöldfűszer, gyógynövény és vázanövény. A rózsák közé elhelyeztem azt a virágos szívecskét, amit magam készítettem mostani ünnepeltjeink, a június-novemberi születésűek, részére, valamint egy kokárdát, „nemzetiszín rózsát”, amit Péternek adtam, hogy tűzze a szíve fölé. Úgy vettem észre, hogy „népnemzeti” sarjként, ez nem esett nehezére. Mint ahogy az Arany János által írt és Fónagy József által megzenésített Nemzetőrdal (Süvegemen nemzetiszín rózsa) folklorizálódott változatának velünk együtt éneklése sem. Itt találjátok az eredeti változatot a Musica Historica előadásában.

https://www.youtube.com/watch?v=qaEcFegv0is

Egyébként Andornak is van verse nemzeti színeinkről:

„Egy színe: múltunk harci jelképe,

Egy a jelennek hirdeti: béke!

S egy a reményszín, bíztatva lengő

Nyájas ígéret, – ez a jövendő.

……………………………

Ez a hármas szín nékem egyetlen,

A hűségére már úgy születtem.”

                (A három-egy szín)

   Végül köszöntöttük az ünnepelteket a Serkenj fel kegyes nép című, Kodály által gyűjtött és feldolgozott, népdallal és nem gyermekdallal, mely szintén tartalmaz virágelemeket („Ingó- bingó zöld fűszál szépen felöltözik/Liliom-rózsával meg is törölközik), majd kötetlen beszélgetés közben elfogyasztottuk az egyházközségünk nevében Sándor és Erika által szervírozott tortát, fehérbort és a magunkkal hozott finomabbnál finomabb sütiket, innivalókat. Közös vázában elhelyezett virágajándékainkat pedig templomunk díszítésére ajánlottuk fel. A rózsa, rozmaring mellett ott volt a Flóránkat jelképező király- vagy tűzliliom is.

Láng égett e liliomban,

soha ki nem alvó,

melegítő, lelkesítő,

örömet árasztó.

A liliom egyszer elhull,

a láng örökkön ég,

perzselő szellő röpíti,

szikrapordús a lég.

A végtelen térben virul

a sok csillagvirág,

lángol a liliommező,

csupa fény a világ.

 

 

                                                             Chehadé-Boér Judit

                                                              presbiter szervező