Meghívó
Beszámoló a baracskai emléknapról (2015. október 17.)
Nyugodtabb a lelkem, mióta Zsófi, Erika, Ildi, Cili, Csilla, Judit, Zsóka, Tünde, Ida, Sándor, Laci, András és Gyuri társaságában, leróttam tiszteletemet névadónk Perczelné Kozma Flóra névtelen sírjánál. Úgy érzem, mi, akik együtt tölthettük Baracskán ezt az Emléknapot, olyan közös élményekkel gazdagodtunk, melyek tartósan összekovácsolnak minket. Lássuk hát, hogyan zajlott le ez a megható, felemelő, ugyanakkor derűs, jó hangulatú megemlékezés!
Kicsit tartottunk az időjárás szeszélyeitől, de végül egy napsütötte, madárfüttyös, virágokkal ékes temetőben emlékezhettünk unitárius egyházunk hajdani Nagyasszonyára, Apostolára. Miután Perczel Ferenc fekete gránit obeliszkjére ráragasztottuk a felesége nevét, születési és halálozási évszámát tartalmazó vízhatlan címkét, átkötöttük fehér selyemszalaggal és hozzá rögzítettük koszorúnkat, rázendítettünk a 42. zsoltárra (Mint a szép híves patakra). Ezt követően elhangzott lányának, Perczel Flórának, halotti verse a véges földi létből a soha el nem múló örökéletbe való átmenet fokozatairól. Léta Sándor lelkész úr emlékbeszédének középpontjába a töredékes anyag és a tökéletes lélek közötti kölcsönkapcsolatot állította. Maga a sír jelképesen „két irányba közvetíti az érzéseket: részünkről a lélek világába, szeretteink felé, Perczelné Kozma Flóra felé, és a lélek világából hozzánk is érkeznek, az emlékeken s a lélek húrjain keresztül, az üzenetek” Zárásként elénekeltük a Sorsod hagyd az Úrra című Malan szerzeményt.
Ennek utána szemügyre vettük a szomszédos sírokat is, melyekben Flóra szülei, nagyszülei nyugszanak, majd kis sétára indultunk a számos értékes, régi sírkővel rendelkező temetőben. A faluban pedig felkerestük a Kozma-Perczel család hajdani birtokát, melyet a háború után államosítottak, felparcelláztak és kiárusítottak. Néhány szót váltottunk az egyik jelenlegi tulajdonossal is.
A közös ebédre a Tavaskert Étteremben került sor, majd levetítettük a Zsófi által összeállított képeket és idézeteket. Ismét megállapítottuk, hogy névadónk igencsak tömören és mélyrehatóan tudott véleményt mondani a legkülönbözőbb dolgokról, és hogy mennyire aktuális és megszívlelendő ma is mindaz, amit fontosnak tart kiemelni.
Ezúttal sem maradt el egyik, alkalomhoz illő írásának a felolvasása, mely A temető filozófiája címet viselte. Kiderült belőle, hogy nemcsak tudományos igényű cikkek fogalmazásában tűnik ki, hanem valóságból merített jelenetek felidézésében is remekel. Az emberekhez való közeledése pedig mintaszerű. Emlékülésünket a Házi áldás eléneklésével zártuk.
Reméljük, hogy lesz még alkalmunk ide visszatérni, és jobban megismerkedni azzal a környezettel, amit Flóra nagy gyengédséggel a „mi kis falunknak” nevezett, beszélgetni olyan lakosokkal, akik személyesen ismerték a család valamelyik tagját, vagy szeretnének többet tudni arról a tősgyökeres baracskai Nagyasszonyról, akire méltán lehetnek büszkék.
Chehadé-Boér Judit, önképzőköri szervező
és a Perczelné Kozma Flóra Nőegylet
http://missziohaz.hu/Noegylet/?p=721
—————————————————————————–
Perczel Flóra verse, melyet édesanyja Perczelné Kozma Flóra halála után vetett papírra.
Perczel Flóra : Lenn és fenn
Lenn az utolsót hörgi a beteg,
A szeme beesett, az ajka kék-
Az esztendő is végsőt vonaglik –
Rémes ó év – ó szörnyű, szörnyű vég –
A szívben megdermed minden érzés,
A megtört szemben nincs-nincs a lélek,
Oly más az arca s mégis ugyanaz,
Amíg végsőt sóhajt ajkán az élet.
Az éjszaka csöndje oly nyomasztó,
Csupa néma sóhaj, hangtalan rém,
S künn a „danse macabre”-t járja a szél
Őrjöngve – vadul – ó év éjjelén.
S fenn száll a Lélek fénylő magasba,
Újjongva szárnyal föllebb és föllebb,
Ledobva minden földi salakot
Száll az égi fényhez mind közelebb.
Útjában kísérik mind a bolygók,
Sugárözönben fénylő csillagok,
S messze távolból bíztatón intve
Napkeletnek csillaga ég, ragyog.
Száll-száll a Lélek ujjongva, némán –
Gyors szárnnyal röpít a remény, a hit.
Mert nem halt meg: él – várja az Élet
Hogy hírdesse az Úrnak dolgait.
Halk melódiák szállnak a légben
Majd fölzúgnak az égi harsonák,
És zengő, hatalmas akkordokban
Hírdetik az Úrnak diadalát,
Megnyílik az Ég és fényözönben
Ott áll az Úr s mind-mind a holtak-
És kitárja karját a Megváltó:
„Jertek hozzám, ti megfáradottak!”
——————————————————–
Ki volt Perczelné Kozma Flóra? – Chehadé-Boér Judit előadása
——————————————————
Idézetek Flórától – összeállította Zomboriné Dr. Pap Zsófia – diabemutató
—————————————————–
A fényképeket Zombori György készítette
