Kedves Hittársunk, Szövetségesünk, Barátunk!
Van úgy, hogy amikor azt hisszük, minden összeesküdött ellenünk, utólag kiderül, hogy valójában értünk történt minden.
Szerda este hat órakor mi is, önképzőkörünk évzáró összejövetelére szállingózók, tanácstalanul álltunk a Hőgyes Endre utca 3. szám alatti bérház félhomályos udvarában, egy sehol sem található kulcsos embert keresve, hogy bebocsátást nyerjünk szokásos gyülekezeti termünkbe. Aztán kulcscsomót zörgetve megérkezett a várva várt szabadító, de a terembe vezető zárak kinyithatatlanoknak bizonyultak. Egyedül a templom ajtaja tárult fel előttünk, és nem volt más választásunk, itt kellett letelepednünk. Kínálta magát az adventi koszorúval ékesített kerek Úr asztala, amit körbe ültünk. Hideg volt ugyan, de magunkon tartottuk a kabátokat és, mint ezt már sokan, sokszor tapasztaltuk, a szakrális térben jobban védve vagyunk a betegségek ellen.
Szóval ennél szebb, alkalmasabb helyszínt el sem lehetett volna képzelni a változatos eseményekkel, élményekkel gazdag Kozma Flóra Év lezárására. Ráhangolónak elénekeltük Bárdos: Idők vezére című kórusművének felső szólamát, egy megzenésített imát, melyet saját versszakkal egészítettem ki. Utána felolvastam egyre duzzadó önképzőköri naplónk kéziratos bejegyzéseit, melyekhez a résztvevők hozzáfűzték saját benyomásaikat, emlékeiket. Végül kicsit beszélgettünk templomon kívüli imádkozási szokásainkról. Volt közöttünk, aki naponta rácsodálkozik Budapest szépségére a Lánchídról, és lelke csordultig megtelik hálával Gondviselője iránt. Egy másik társunk bajbajutott emberekért imádkozik magában, Isten segítségét kérve számukra, többnyire eredményesen. Muzulmán férjem pedig elmondta, hogy ők azért fordulnak naponta ötször Istenhez, hogy ébren tartsák magukban a hitet, és jobban betartsák az egymás iránti viselkedés erkölcsi szabályait. Idézte a Koránból azt a nyitó fejezetet, melyet az imádkozók minden alkalommal elismételnek. Ez az ő „Miatyánk”-juk, szövege pedig saját fordításomban így hangzik:
Hódolat Istennek, a világegyetem Urának,
A Kegyesnek, az Irgalmasnak,
Az Utolsó Nap Királyának.
Téged imádunk és hozzád könyörgünk.
Vezess minket az egyenes úton!
Azoknak az útján, akiket elhalmoztál jótéteményeiddel,
Akik iránt nem gerjedtél haragra,
És akik nem tévelyegnek. Ámen
Ez ugye olyan ima, melyet minden egyistenhívő tiszta szívvel elmondhat anélkül, hogy hűtlen lenne a saját felekezetéhez. Mert hiszen Allahon, az Egyistenen kívül, számunkra sincsen más isten. Vagy ahogy mi, unitáriusok, mondjuk: Egy az Isten.
Perczelné Kozma Flóra is sokat és eredményesen küzdött a bezárkózó, gyanakvó felekezetieskedés ellen például a neki ajánlott Szívemet hozzád emelem című női imakönyvről írt cikkében. „Valamint az unitárius tanok, eszmék, elvek valláskülönbség nélkül mindenkinek szólanak, ugyanúgy e kis könyv is egyformán emel minden szívet Istenéhez.”
Szerettem volna még sok lényegbevágó dologról beszélgetni a jelenlévőkkel, de elfogyott az erre szánt időnk, és átmentünk a végre megnyíló és fűtött gyülekezeti terembe, hogy a hosszú, terített asztal körül elfogyasszuk az Éva által készített és feltálalt finom friss süteményt. Egy ideig még oldott hangú baráti eszmecserét folytattunk egymással, készítettünk egy csoportképet, és lelkünkben megnyugodva tértünk otthonunkba.
Most két hónap szünet következik, és februárban majd eldöntjük, mire van igényünk közösségként, és mire futja az erőnkből.
Rövidesen megjelenik, remélhetőleg Karácsony előtt, második Flóra-füzetünk, mely PKF tematikusan válogatott írásait tartalmazza egyoldalas önképzőköri összefoglalókkal bevezetve, korabeli tipográfiai motívumokkal ékesítve, fényképekkel illusztrálva. Érdemes lesz vásárolni belőle saját használatra vagy szellemi csemegét kedvelő családtagok, ismerősök részére. Egyben meg lehet az a jó érzésed, hogy támogatod nőegyletünk áldozatos karitatív tevékenységét.
Adventi megvilágosodást, karácsonyi lelki feltöltődést kívánva,
Isten áldjon!
Chehadé-Boér Judit, szervező
és a Perczelné Kozma Flóra Nőegylet
—————————————————————————–
Barátnőm, Flóra, erényei
Ez alatt az egy év alatt, mióta Flóra írásait olvasgatom, és szívom magamba azok szellemiségüket, fokozatosan kerültem varázslatos személyiségének a hatása alá. És bár nem mindenben értek vele egyet, az ízlésünk sem egyezik mindig, annyira megszerettem, hogy mára igazi barátként, anyai barátnőként tekintek rá. Az pedig köztudott, hogy akit barátunkká fogadunk, barátunkként szeretünk, annak főleg az erényeit vesszük észre, és kevésbé a hibáit. Vagy ha észre is vesszük, azzal együtt fogadjuk el. Ezért hát most csak csupa jót és szépet mondhatok Flóra barátnőmről. Remélem, ő is barátsággal tekint rám odaátról.
Sok szépen fogalmazó és szépen beszélő ember van a világon, de igen ritka az, aki magánéletében is úgy cselekszik, ahogyan másoknak ír, szónokol, prédikál. Flóra barátnőm ilyen ember volt. Számos gyakorlatba átvitt tulajdonságát lehetne felsorolni, melyek példaként szolgálhatnak számunkra. Ezek: altruizmus, normálisság, hűség, kitartás, önuralom, nyitottság, egyszerűség, emberszeretet, gyermekszeretet, hazaszeretet, természetszeretet, békeszeretet, rendíthetetlen hit Istenben, a jövőben, dogmáktól mentes vallásosság, jó ügyek iránti elkötelezettség, jellemszilárdság, erkölcsi tisztaság, szociális érzékenység, társadalmi szolidaritás, pozitív hozzáállás, mértékletesség, tisztánlátás, boldogságra való képesség, széles látókör, egyetemes világlátás, finomság, beleérző képesség vagy empátia, tudatosság, öntudatosság, szerénység, halkszavúság (piano üzemmód), céltudatosság, lelkiismeretesség, bátorság, ésszerűség, értelem és érzelem, logika és intuíció összehangolása, érzékenység, értéktudatosság, női és emberi méltóság, női minőség stb. stb.) Rám ezekkel az erényekkel gyakorolt maradandó hatást.
Számomra Ő a tudatosan jó és alázatos Szolgáló típusa. Tudja, hogy kit és miért szolgál. Elsősorban az Istent szolgálja, aki lehet Úr vagy Hölgy, Atya vagy Anya, mindkettő vagy egyik sem, mert nem emberszabású, hanem egy véghetetlen, láthatatlan szellemi, lelki hatalom, mely bennünk rejtőzik, és amelyben mi is benne rejtőzünk. Másodsorban sorstársát és felebarátját, a nagybetűs Embert szolgálja, pontosabban annak a tiszta lelkét, a jobbik énjét. Számára az egyetemes testvériség nem puszta szólam, hanem konkrét, közvetlenül megélhető és megélendő örömteli kötelezettség egymás iránt. Női kvalitásait felhasználva embertestvéreit teljes alázattal, de nem megalázkodva, szolgálja oly módon, hogy segíti erkölcsi nemesedésüket, miközben maga is nemesedik erkölcsileg, tehát jobb ember lesz. Nem elégszik meg testüknek szolgálatával, mintegy alantas pozícióban kiszolgálva őket, hacsak nem kiskorúak, betegek vagy elesettek, sem pedig szívmelengető de felülről gyakorolt és csak pillanatnyi segítséget jelentő jótékonykodással, hanem demokratikusan, kovászként elvegyülve közöttük mint egyenlő az egyenlővel lélektársként bánik velük, és bajaik gyökereit igyekszik orvosolni. Meglevő erényeit, jó tulajdonságait boldogan kiteljesíti önmagában, majd pedig gyakorolja azokat mások javára. Tulajdonképpen ez a hatékony jézusi szocializmus útja és módszere, amit Ő teljes meggyőződéssel követ, és magáévá tesz. A költőhöz hasonlóan, ő sem „szolgál, még sziszegve sem, aljas és nyomorító hatalmakat”(József Attila). Ugyanezeket az elveket követi alacsonyabb szinteken is, tehát a Haza, az Egyház és a Család szintjén. Mindenütt a magasrendű közösségi érdekeket védi és képviseli. És mindig azokat szolgálja, akiknek éppen a legnagyobb szükségük van rá.
Benne tisztelhetjük az igazi, mély unitarizmus eszmeiségének, szellemiségének és lelkiségének egyik ritka, autentikus képviselőjét. Tiszteletem jeléül, Múzsám ihletésére a következő akrosztikont alkottam nevére, mely szerepelni fog mintegy sírfeliratként a rövidesen megjelenő Flóra-Füzetek 2 hátoldalán.
Felekezetednek büszkesége,
Lelkeknek jólelkű őrizője!
Ódát érdemelnének tetteid,
Reményt virágzanak a szavaid,
Asszonyok boldog Nagyasszonya!