Kedves önképzőkörös és érdeklődő Társak!
Idei első összejövetelünk végén ismét bebizonyosodott, hogy kisközösségi szinten lehet leghatékonyabban feltárni és tudatosítani problémáinkat és értékeinket, valamint emelni egymás energiaszintjét.
Most is hogy genetikai-biológiai gyökereinkről beszélgettünk, elsősorban családi vonatkozásban, úgy belemelegedtünk a témába, hogy alig tudtuk abbahagyni. Érdeklődéssel hallgattuk egymás történeteit, hiszen szinte minden résztvevő más-más családmodellt idézett fel előttünk saját tapasztalatai alapján.
Aki egykeként nőtt fel, az szenvedett a testvérek hiányától, de önkéntelenül is követte a szülői mintát, mert ő is csak egyetlen gyermeknek adott életet. Egy másik asszonytársunk, akinek a foglalkozása teljes embert kívánt, egy gyermeket is csak sok külső segítséggel tudott felnevelni, és emiatt máig önvád kínozza. A velük ellentétes póluson tizenkét gyermekes családokról is esett szó, akik szegényes körülményeik ellenére egészséges, támogató légkört biztosítottak övéiknek. Hallottunk szétesett, szétszóródott, csonka, mozaik családokról, ahol az anyáknak az apa vagy a mostoha szerepét is fel kellett vállalniuk. Két mintacsalád is bemutatkozott, az egyik a kedvező körülmények optimális kihasználásával, a másik pedig céltudatos életvitelével alapozva meg sikerét.
Az elhangzottakból az derült ki, hogy a családi kohézió, harmónia, tartósság alapvetően nem vérségi, vagyoni, etnikai, vallási, kulturális tényezőktől függ, nem is a mérettől, hanem inkább a közös értékrendtől, a különböző temperamentumok összehangolásától és egymás szabadságának tiszteletben tartásától.
Próbáltunk megfelelni arra a vádra is, hogy mi nők lennénk elsősorban felelősek azért, mert napjainkban egyre kevesebb magyar és európai gyerek születik, ennek következtében pedig veszélybe került hagyományos kultúránk és vallásunk. Nem tagadva saját részfelelősségünket, úgy ítéltük meg, hogy e jelenségnek összetett társadalmi-gazdasági-ideológiai okai vannak, és ezek együttes megváltoztatása vezetne a káros folyamat megfordításához. A mai fiatal nők irtózatos nyomásnak vannak kitéve minden oldalról, de ha ez tudatosodik bennük, és ráébrednek az igazi értékek fontosságára, könnyebben kiléphetnek a „divatos” életmód kényszerpályájáról.
Perczelné Kozma Flóra biológiai családjának jellemzői is sok tanulsággal szolgáltak számunkra. (lásd csatolt melléklet) Szintén csatolom édesapja Kozma Ferenc emléktábláját, mely a Földművelésügyi Minisztérium árkádsorában található, és amelyet Zomboriné Pap Zsófi elnökasszonyunk fényképezett le csoportunkrészére.
Bennem azóta is tovább kavarognak a közösen feldolgozott élmények, és gazdagítják, árnyalják világképemet. Ezzel remélhetőleg nem vagyok egyedül.
Külön köszönettel tartozom azoknak, akik, látva, hogy nem tudok párhuzamosan minden fronton helytállni, bekapcsolódtak az asztal körüli teendők ellátásába.
Legközelebb május 4-én, szerdán találkozunk ugyancsak este fél hétkor. Akkor a társadalmi alapú értékközösségeket vesszük sorra az iskolában, a munkahelyen és a lakóhelyen. Akinek kedve és ideje van elmerülni valamelyik hozzá közel álló résztémában, és arról rövid kiselőadást tartani nekünk, jelezze felém, hogy megbeszélhessük.
Ez évi hármas jelszavunkkal, NYITOTTSÁG, BOLDOGSÁG, ÉRTÉK, búcsúzom Tőletek : Chehadé-Boér Judit
szervező és moderátor 405-0804, 70/2814680
A Költészet Napja alkalmából pedig szeretettel küldöm az alábbi tavaszi képemet és versemet:
Boér Judit
A Kikelet hangja
Menyasszonyi ruhában a meggyfa,
Hajlong ága, virágokkal rakva.
Körülötte döngicsélő méhek,
Gyűjtögetik kelyhekből a mézet.
Ujjong a Kikelet hangja bennem,
Madárlelkem föl-le röppen.
Fekete földben kövér giliszta,
Nyújtogatja szarvait egy csiga.
Vakondokok gyűlnek lakomára,
Esküvőre készül a világ ma.
Ujjong a Kikelet hangja bennem,
Madárlelkem föl-le röppen.
Zebrán látok csókolózni egy párt,
Akit Ámor nyila szíven talált.
Hiszik, hogy szerelmük örökké tart,
Nem hallják a csikorduló fékzajt.
Ujjong a Kikelet hangja bennem,
Madárlelkem föl-le röppen.
Mellékletek:
Kozma Flóra családja – dokumentum
Kozma Ferenc portré