Kedves Önképzőkörösök és Érdeklődők!
Májusi összejövetelünk résztvevői megpróbálták távlatban értékelni iskolai közösségeikben szerzett tapasztalataikat. Mindnyájan tudjuk, milyen fontos időszak ez személyiségünk kialakulásában és a társak közé való beilleszkedés (szocializáció) képességének elsajátításában. Ebben a közegben tanuljuk meg vagy nem tanuljuk meg a társas együttélés íratlan szabályait, mely egész további életünkre kihatással van. A jelenlévők többféle iskolatípusról számoltak be: tekintélyelvű, durván fenyítő, szülőkkel együttműködő, játékos, motiváló, odafigyelő, szigorúan számonkérő, képességfejlesztő, teherbírást növelő, anarchikus, nemtörődöm. Az ő idejükben a mai iskolákhoz képest erősebb volt a fegyelem, a pedagógusok iránti tisztelet, több idő jutott az iskolán kívüli szabad tevékenységre, kapcsolatépítésre. Ott alakult ki sok máig tartó barátság.
A jó közösségek létrejötte mind az iskolában mind a munkahelyen részben a vezetőn, részben a tagok összetételén múlik. Pozitív példaként idézhetjük a közelmúltból Tiszai Istvánné Kökény Margit rákosszentmihályi tanítót és igazgatót (1904 és 1945 között), aki „olyan légkört teremtett iskolájában, hogy azt minden növendék otthonosnak érezte. Becsületes, vallásos, másokat szerető, közösségért élő és dolgozó generációt nevelt fel és bocsátott útjára. Tantestületét mint családját szerette, irányította és arra törekedett, hogy egységes szellemet alakítson ki. Szerényen, önzetlenül dolgozott, elismerést sohasem keresett, de munkáját a tanulók, a szülők és a tantestület értékelte.” (Lantos-Széman: Kisasszonyok, nagyasszonyok) Ma is ilyen nevelőre, ilyen vezetőre lenne a legnagyobb szükség.
Legközelebb, június 8-án, azokról a lelki és szellemi alapú közösségi értékekről fogunk beszélgetni, amelyeket szuverén módon mi magunk választunk, ápolunk vagy hozunk létre. Amelyeknek keretei között, egymással kölcsönhatásban, mindnyájunk örömére és hasznára, leginkább kiteljesedhet a személyiségünk. Szerintem barátaink, azonos érdeklődésű embertársaink, hasonló világlátású lelki rokonaink körében hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet és a legjobbat. Várom a téma iránt érdeklődő beszélgető és együtt gondolkodó partnereket.
Addig is a Nyitottság szándéka, a Boldogság szelleme és az Érték tudata maradjon mindnyájunkkal.
Köszönöm a férjem sérvműtétje idején tanúsított érdeklődést és imákat. Ő most még lábadozik, fájdalmai vannak, de Isten segítségével a gyógyulás útjára lépett.
Áldott Pünkösdi Ünnepeket kívánok szeretettel:
Chehadé-Boér Judit
70/2814680, 405 0804